Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
85 aggasztónak tartják. Az előbb említett hibák a műtétnél követendő szempontok pontos figyelembevétele mellett teljes mértékben kiküszöbölhetők úgy, hogy a tonsillectomia ilyen tekintetben nem nevezhető sem hiábavaló, sem pedig veszélyes műtétnek és így komoly indicatio esetén feltétlenül elvégzendő. A műtéti contraindicatiókra vonatkozólag megemlítem, hogy azok meglehetősen szűkre szabhatók. Absolut contraindieatiót képez a haemophilia és az incompenzált szívbaj, vitium, activ tuberculosis. Nem operálunk a menses tartama alatt, valamint az acut tonsillitis stádiumában. A tonsillitis lezajlása utáni 4—5. héten a műtét veszély nélkül elvégezhető. Az arteriosclerosis a tonsillectomia elvégzése tekintetében nem képez absolut contraindicatiót. 200 Hg. mm.-en felüli vérnyomásnál természetesen nagy óvatosságra van szükség és ha hevesebb vérzés mutatkozik, a műtétet két szakaszban végezzük. Gyakran felmerül a kérdés, hogy az életkor mennyiben befolyásolja a műtétet. Erre nézve szabályt felállítani nem lehet és a tapasztalat azt mutatja, hogy a korhatár tekintetében igen tág keretet lehet felállítani. A műtétet 2 évesnél fiatalabb gyermeknél éppoly sikerrel végeztem, mint 63 éves egyénnél, anélkül, hogy ennek káros következményét tapasztaltam volna. Sokszor képezi kérdés tárgyát az is, vájjon a tonsillectomia nem ártalmas-e az énekhangra? E tekintetben is megnyugtathatjuk a hozzánk tanácsért fordulókat, mert a helyesen elvégzett műtét után, amikor a gyógyulás hegesedés nélkül következik be, a hángképzés tekintetében a viszonyok semmit sem változnak. Természetesen idősebb hivatásos énekeseknél, például 40 éven felül, ahol a szövetek már amúgyis veszítettek rugalmasságukból, az indicatio és a prognosis megtevésénél fokozottabb óvatosságra van szükség. Kérdés már most, hogy milyen eredmények várhatók a tonsillectomiától. Csak néhány adatot említek meg, amelyek eléggé igazolják a műtét feltétlen jogosságát. J. Flórák és L. Polednák a brünni klinikáról megjelent közleményükben 130 esetről számolnak be, ahol belgyógyászati indicatio alapján végezték el a tonsillectomiát. Ebből 113 javult, 14 nem javult, 2 meghalt, 1 ismeretlen. Legszebb eredményeket az izületi rheumatikus megbetegedéseknél tapasztalták. 49 eset közül 36 gyógyult, 11 javult, 1 nem javult, 1 recidivált. Nagyon tanulságosak azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy milyen volt a gyógyulási arány a tonsillectomián átesett betegeknél és azoknál, akiknél nem történt műtét. Tonsillectomia után gyógyult, vagy javult 56%, a nem operáltaknál ez 2
