Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-02-01 / 2. szám

86

37%-ot tett ki. Tonsillectomia után nem javult, vágj' rosszabbodott 10%, a nem operáltaknál 26%. Gording és Björn-Hansens a tonsilla és a fogak felől kiinduló infectióknál, főleg polyarthritisnél, azt tapasztalták, hogy a fogkezelés, illetve tonsillectomia után 64 beteg közül 55 tünetmentes lett. Az 55 beteg közül hétnél recidiva mutatkozott, 48, azaz az esetek 75%-a, tünetmentes. Alföldy I. azt tapasztalta, hogy a dyshidrosis-esetek 90%-ban a mandulák nagyfokban betegek. 22 beteg került műtétre, akik átlag az 5—6. napon gyógyultak; ekzemánál a gyógyulás később szokott bekövetkezni.

Ezen kevés adatból is kitűnik a chronikus tonsillitis és ennek alapján végzett tonsillectomia jelentősége a focalis infection alapuló megbetegedéseknél, aminek eredményeképp leszögezhető, hogy a műtéti indicatio területe a focalis infcetio tanának ismerete által egyre bővül.

Az ú. n. „oral-sepsis“ szemészeti vonatkozásai**

Irta: Horay Gusztáv dr., egyetemi magántanár.

A szemészeti pathologiának szoros kapcsolata van úgy a szervezet, mint az egyes szervek kóros változásaival. Szemünk, mint kihelyezett agyrészlet, nemcsak az idegrendszernek sokféle betegségével szenved együtt, nemcsak a fertőző betegségek révén betegedhetik meg, hanem a szomszédsága: elsősorban az arcüregek bántalmai által is. Régebben az volt az általános felfogás, hogy inkább az orrmelléküregeknek van szerepe bizonyos szembetegségek kortanában és a szájüreg, a fogak betegsége háttérbe szorult. Ennek a magyarázata érthető : a sinus maxillaris, frontalis, ethmoidalis és sphenoidalis, körülövezik az orbitát, amelytől a melléküregeket helyenként csak papírvékonyságú falak választják el. Az orrmelléküregekben lezajló genyes és nem genyes folyamatok az anatómiai viszonyok folytán könnyen ráterjedhetnek az orbitára, itt phlegmonosus folyamatokat idézhetnek elő, vagy sokszor lényegtelen nyálkahártyalobok az opticus súlyos laesióját okozhatják, amelynek jellegzetes képe a neuritis retrobulbaris acuta. A szájüreggel való szomszédság nem ilyen közvetlen. És mégis a szájüreg betegségeinek jelentősége szemészi szempontból nem kisebb, mint az orrmelléküregeké. Nem is annyira a szomszédságból való közvetlen ráterjedés lehetősége itt a fontos, hanem a fertőzésnek az a módja, amit fokalis infectiónak nevezünk. Volt idő, amikor minden iritist lueses eredetűnek tarto+tak, majd tuberculosist vagy rheu-Előadás a M. F. O. E. 1934. évi nagygyűlésén.