Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
84 érzések, torokfájás, mely sokszor a fül felé is kisugárzik, kísérik a chronikus tonsillitist. Igen gyakran a szájbűz okoz a betegnek kellemetlenséget, ami a tonsilla laeunáiban felgyülemlett detritustól származik. Azt is gyakran közük a betegek, hogy a köpetben rossz szagú sajtos masszák vannak. Természetesen ki kell zárnunk a neurastheniát, hysteriát, anaemiát, kezdődő tuberculosist, melyeknél igen gyakran vannak torokpanaszok. Az elmondottakból következik, hogy a focalis infection alapuló betegségek okszerű gyógyítása a betegséget okozó góc kiirtásában áll. Amennyiben tehát megállapítást nyert, hogy adott esetben a chronikus tonsillitis képezi a betegség fészkét, úgy a beteg mandulákat ki kell irtani. Tekintettel arra, ami bár igen kivételesen fordul elő, hogy a radikális műtét keresztülvihetetlen. megemlítem, hogy a chronikus tonsillitis corservative is kezelhető. Megjegyzem azonban, hogy ez a mód egyáltalában nem alkalmas tartós eredmény elérésére és legfeljebb a tünetek időleges javulását eredményezheti. A kezelés a tonsillákban felgyülemlett kóros váladék és detritus időnkinti megtisztításából áll, ami többféleképpen történhetik. A mandulákból a kóros váladékot vagy úgy préseljük ki, mint a vizsgálatnál, vagy kitisztításuk az erre a célra szerkesztett szívóharang segítségével is eszközölhető. A lacunák tartalmának kifecskendezése, kitörölgetése, vagy kikanalazása és edző, vagy baktériumölő szerekkel való desinficiálással csökkenthetjük a baktériumok kórokozó hatását. Mindezen kezelések, továbbá azon eljárások, amelyek a laeunák feltárásában, vagy a mandulák részleges eltávolításában (morcellement) állanak, focalis természetű betegségek tartós befolyására és gyógyítására nem alkalmasak és, mint említettem, csak akkor alkalmazhatók, ha komoly műtéti contraindicatio forog fenn. Egyébként csak a mandulák radikális eltávolítása, vagyis a góc kiirtása jöhet szóba. A műtét kivitelére vonatkozólag csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy a mandulákat tokon kívül (extracapsularisan) távolítjuk el és arra kell ügyelni, hogy a madula tökéletesen eltávolíttassék és ne maradjanak vissza mandularészletek, ami különösen az alsó pólus elégtelen kifejtése után szokott bekövetkezni. A tapasztalat tudniillik azt mutatja, hogy az így visszamaradt mandulaszövet a focalis infectio szempontjából ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az egész mandula s így nem csodálkozhatunk, ha „sikeres“ műtét dacára sem mutatkozik jó eredmény. Részint ez, részint az utóvérzés réme nemcsak a laikust riasztja vissza az ajánlott műtéttől, de a kollégák között még ma is vannak, akik a tonsillectomiát
