Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

42

skopikus gócok és kis sebek a felületen. 3. Gangraenánál ismeri a demarkatiós vonalat; az arc vizenyősének okát az elevesedett fogbélben látja, ahonnan valószínűleg a széteső szövetből eredő részecskék kerülnek a keringésbe; a fog érzéketlensége arra mutat, hogy periostitis nem szerepel. 4. A hypertrophiák vagy polypok granulatiós szövetből állanak számos capillárissal, melyben idegek nincsenek és ezért nem fájdalmasak. 5. Gyökérhártyagyulladásba is átmehet a pulpitis; itt is értágulás, exsudatio van: az egyébként feszes csonthártya fellazult és cafatokban lóg a gyökérről.

i heveny genyedés: csonthártyagyulladás,

Kimenetel: < idült gyulladás és genyedés, f hypertrophia.

A hypertrophia lehet alveoláris abscessus, mely többnyire solid, de elgenyedhet és hyperplasia, amely granulatiós szövet egyenetlen felülettel.

Az öregkori elváltozásokat, a zsíros, colloid degeneratiót stb. az újképződmények sorában tárgyalja.

Baume-ról is elmondhatjuk, ha nem is teljes mértékben, amit saját maga ír könyve előszavában Albrecht-ről: „Diese Einteilung beruht nicht auf pathologisch-anatomischer Basis und ist auch ohne praktischen Wert. Sie dient nur dazu, eine an und für sich einfache Sache zu komplizieren und zu verwirren“. Baume meglátása mindenesetre egységesebb, de a meglehetősen hiányos klinikai megfigyelések mellett a szövettani vizsgálatok még mindig alárendelt szerepet játszanak.

A teljesség kedvéért Tömést kell még felemlíteni (Magitot vizsgálataira elég utalást találunk a későbbiekben), akinek fogászatát (A System of Dental Surgery 1873) Árkövy a legjelesebb szakmunkának nevezte. Értékei és hibái ugyanazok, mint az előzőknek. Alapos, a legkisebb részletekig behatoló búvárkodás, makroskopikus részletek kidolgozása, pathologiás adatok halmozása, de rendszertelenül, szabatos diagnostikai ismeretek hiján és nélkülözve a tüzetes histologiai alátámasztást.

Ekkor lépett föl Árkövy, összefüggést keresve a klinikai tünetek és a megfelelő pathologiai elváltozások között, hogy a fogkórok útvesztőjében törvényszerűségeket állapíthasson meg. Physikális vizsgálómódszerei alapján dolgozta ki diagnostikai rendszerét és ennek megfelelően csoportosította a fogbél, gyökérhártya és állcsont betegségeit. Árkövy nagyjelentőségű munkásságát, „mely alapjává lett a stomatologiai haladásnak“ (Salamon), Rothman pathohistologiai