Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

25

Az első közlemény, mely a mostani eljárások kezdetének tekinthető, Spurin reichenbergi fogorvostól származik; ő már a modem diathermiás géppel dolgozik és 1927-ben beszámol eredményeiről; lobos és ép pulpák eltávolítása előtt használja, a gyökcsatornát és az apexet sterilizálja vele.

Körülbelül ugyanezen időben jelentek meg Walter Klein és Kristiansen közleményei. (Ez utóbbi állította össze azon elektródakészletet, mely ma is leghasználhatóbb.)

Ez a három dolgozat a kísérletek, próbálgatások, de leginkább a kritikák özönét vonta maga után, mely bírálatok természetesen nem voltak egyöntetű eredmények, hanem a teljes használhatatlanságtól az univerzális kezelési módig mindenről beszámoltak.

Mint rendesen itt is a középen az igazság. Hogy azonban nem az eljárás hibájából, hanem technikai hiányok miatt nem lehet általánosan a „gyökérkezelés“ céljára használni, azt előre kell bocsátanom.

Amit mi gyökérkezelés alatt értünk, az a valóságban úgy pathologiailag, mint therapiai szempontból két egészen elkülönítendő csoport. Élő és nem élő pulpa. E két csoport tehát egészen külön tárgyalandó.

Az élő pulpa, azaz a pulpitis kezeléséről, annak nehézségeiről, kellemetlen következményeiről felesleges szólnom. Misem természetesebb, minthogy nagy érdeklődéssel fogadtuk az új eljárást, mely szerint a nagyfréquentiájú áram, a chirurgikus diathermia elvei szerint, egy másodperc alatt coagulálja a pulpát, vérzés nélkül, sterilizálja egyúttal a gyökércsatornát, az apikális regio elágazásait, a dentinkanálisokat; a eoagulált pulpa eltávolítható könnyen, mely után az arteficiális infectió elkerülése végett újabb áramadagolás következhet, vagy bennhagyható a pulpa az exstirpatio és amputatio elvei szerint történő gyökértömésekkel.

És ez így igaz is, minden szó helytálló, bakteriológiai kontrolivizsgálatokkal igazolható. Csak egy követelmény van: a felfúrt és jól feltárt pulpakamrán át a tűelektróda felviendő az apexig az élő pulpán át, ahol megfelelő intensitású áram adagolható. De ez az egy követelmény egyúttal kivihetetlenné teszi az eljárást. Hogy a tűt a pulpán át vezethessük anaesthésiát kell adnunk. A megfelelő hő megállapítására a már említett Joule-féle törvény szolgál, mely szerint a képződő meleg egyenesen arányban van az áramintensitás négyzetével, az idővel és az ellenállással. Az első kettőnek a nagyságát. mi határozhatjuk meg, de változó és számunkra meg nem mérhető a harmadik: az ellenállás. Mi á jelen esetben az, mely az ellen