Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-03-01 / 3. szám

189

Munkái az Ephemeridesben jelentek meg. Weszprémi is felsorolja Rayger munkáit a „Biographia Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae“-ban, melyek közül a stomatologia körébe tartozók:

J. Rolandi de belebad Aglossostomatographia sive descriptio oris sive linguae quod perfecte loquitur et reliquas suas femetiones naturaliter exercet. D. I. an. III. append, pag. 481.

De maxilla inferiore tota cadente. D. I. an. I. obs. 279.

De mirabili quodam odontalgia et innoxia opiatorum contimatione. D. I. an. VIII. obs. 62.

De sera dentitione. D. I. an. IX., X. obs. 112.

De ore sine palato. D. III. an. II. obs. 25.

De parotitibus. An. IV., V. obs. 4.

Rayger Károly kiváló sebész és kórboncnok volt. Sokan a kórbonctan megalapítójának tartják. Itt felsorolt munkái pedig azt bizonyítják, hogy szájpathologiai és szájsebészi ismeretei révén kiváló stomatologus is volt. Irodalmi munkássága messze idegen országokban is hírt és elismerést szereztek nevének.

Buchholtz György.

Sárosszebeni Buchholtz György 1643 május elsején Kisszebenben született. Atyja vagyonos polgárember és gondos kereskedő volt. Középiskoláit hazájában elvégezvén Wittembergába, majd Olaszországba ment. Theologiai tanulmányait Selmecbányán fejezte be. 1670-ben Dobsinán, később Szepesszombatiban lett iskolaigazgató. Mint ág. ev. lelkész 1675-ben a vallási üldözés miatt száműzetésbe ment. Sokat barangolt a Kárpátokban, még a legkeményebb télben is „tűz nélkül, nehogy a füst elárulja“ (Weszprémi). 1681-ben tért vissza hazájába. Előbb Batizfalván, később Késmárkon volt lelkész. Lomnitzban 1725 május 14-én halt meg.

Buchholtz híres szépíró volt. „Még öreg korában is le tudta írni a Miatyánkat ékes betűkkel egy ezüst denárnyi nagyságú lapocskára.“ Szerette a zenét és maga is kiváló muzsikus volt. Mint a természetigazi rajongója, sok időt szentelt a természeti csodák tanulmányozására. Megfigyeléseit a „Diarium Buchholtzianum“-ban foglalta össze, melyet Zsilinszky Mihály talált meg a késmárki lyceumban. A kéziratos diariumban írta le „A Kárpátokban megtett út“ (Iter in montes Karpaticos) élményeit és tapasztalatait. Az ő nevéhez fűződik a magyar libanus feltalálásának dicsősége. A kárpáti balsam — a libanus olaj — a XVII. és XVIII. században a legkedveltebb gyógyszer volt. A köznép maga készítette és rendesen terpentinolajjal hamisítva a vándorok közt árulták. A valódi libanus olajról a Buch-