Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-03-01 / 3. szám
190 holtz-féle diarium azt mondja : hogy „az az anyag, melyből a libanus vagy libanum olajat destillálják, a magyar balzsam módjára magas, vastag termékeny örökzöld fa, melynek a cserjénél nagyobb lombozata van s a Kárpátokban ennél a görbe fánál lejebb nő és olyan vastag, hogy rőfnyi rudakat lehet belőle vágni. A köznép a kárpáti balzsamot úgy készíti, hogy a libanus fa ágait edénybe szedik és a tűz erejével vonják ki, destillálják a libanus olajat“. A libanus olajat sok mindenre használták. Persze fogfájás ellen is. A Buchholtz-féle diariumban pontos utasítást találunk arra nézve, hogy a kárpáti balzsamot hogyan kell használni fogfájás ellen. „A fogak romlása ellen végy két vagy három gubacsot, amiből a tintát készítik, ezt törd meg egy edényben, aztán főzd meg tiszta vízben; ezzel a folyadékkal a csontot és az ínyt jól mozsd le, végül ennek az olajnak néhány csöppjét öntsd a nyelvedre és a nyelvedet a szájban mozgatva az íny bekenődik és tiszta lesz“. Jo. Fabri. A baseli akadémia rectora, Dr. Zwingerus professzor az akadémia irattárát 1766-ban átkutatta és a baseli akadémia volt magyar tagjai közt talált egy Jo. F abri nevű magyar hallgatót, aki 1737-ben „De Adamante“ című értekezést írt. Sajnos, Fábri szerepléséről többet nem tudunk és így — legalább is eddigi ismereteink szerint — munkái a magyar fogorvosi irodalom számára elvesztek. Wáli Mihály. A magyar fogorvosi irodalomtörténetnek egyik legérdekesebb alakja. Alacsony sorból küzdötte fel magát a legmagasabb positióig, nagy vagyonra és hírnévre tett szert — kortársai szerint minden tudás, képzettség és érdem nélkül. Weszprémi (B. M. H. et T. IV. XIX. f.) Wáli életéről a következőket mondja el: Wáli-nak volt egy nagynénije, aki megtanította gyógyfüveket és gyökereket szedni. A nagynéni túlszigorú volt és emiatt az ifjú Wáli elszökött hazulról. A krakói vásárra járó gyógyszerárusok közé szegődött, akikkel bejárta Lengyelországot, Oroszországot, még Tatárországot is. Hazatérve 1733-ban Károlyi lovashadseregébe szegődött. De mikor Károlyi serege Olaszországba ment, azt otthagyta és az orvosi mesterséget egyszerre csak „újrakezdte“. Sok beteget, köztük nem egy epilepsiásat gyógyított meg. Mivel a papok az epilepsiát ördöngős betegségnek tartották, Wáli-1 azzal vádolták, hogy a rossz szellemmel cimborái és inquisitiós törvényszék elé állították. De Czapári gróf, a hadsereg ezredese megmentette életét és Erdőéi György gróf kúriai bíró udvarába küldte. Erdödi
