Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1933-10-01 / 10. szám

655

fibrosus, akárhányszor infiltratiós gócokkal átszőtt, mely gócok elsősorban plasmasejtekből s lymphocytákból állanak (lásd 15. ábra). Gyakran tarkítják e szöveti képet kisebb-nagyobb csontszigetek is. Bajos igazolni azt, hogy ezek az epulisok az óriássejtes epulisok átalakulásából támadnak és úgy tetszik, közelebb áll a feltevés, hogy az ilyenek lobos ingerre beálló egyszerű szövetburjánzások.

Ismét máskor az epulis szöveti képe typikus gyulladásos granuloma szöveti képét mutatja (lásd 17., 18., 19. ábrák).

# # #

Az epulisok közvetlen szomszédságában lévő kemény szöveteket (csont, fog) vizsgálva, igen érdekes szöveti képeket kapunk. Vannak esetek, amikor a processus alveolaris teljesen ép (1. 7. ábra), máskor meg egészen hiányzik. Kétségtelen, hogy ez utóbbi esetben resorptiónak esett áldozatul (lásd 9., 10., 11. ábrák). Egyik esetünkben a fog mintegy be van ágyazva a daganattömegbe, a processus alveolaris teljes egészében elpusztult, a fog, kismértékű cementresorptióktól eltekintve, ép és a fogbél szövete élesen elhatárolódik a gyökércsúcson az epulis szövetétől (lásd 10. ábra). Más esetekben pedig a fogon kisebb-nagyobb resorptiós hiányok mutatkoznak. Ki kell emelnünk, hogy eseteinkben a fog resorptiós felületének környékén nem az epulisra jellemző alapszövet található, hanem ott mindig mobilsejtekben bővelkedő granulatiós sarjszövetet találunk (lásd 6., 9. ábrák). Kétségtelen, hogy a fogállományok felszívódását is óriássejtek végezték, ezek azonban már a szöveti képen eltűntek.

Nem állíthatnám, hogy ezek a súlyos csontelváltozások a processus alveolaris elpusztítása, a fog pusztulása csupán bizonyos szöveti képet mutató epulisféleségekhez csatlakoznának; megtaláljuk ezeket az egyszerű granulatio szöveti képét mutató kórszöveti kép mellett éppen úgy, mint az úgynevezett epulis gigantocellularis mellett is.

Összefoglctlás:

Tekintélyes műtéti anyag kapcsán az epulisok különböző alakjait tárgyalja, szöveti szerkezetük alapján. Hangsúlyozza, hogy az óriássejtes epulis (E. sarcomatosa, E. gigantocellularis) fejlődésében az ostitis fibrosához hasonlít és csatlakozik a Konjeczny felfogásához, mely szerint az óriássejtes epulis nem valódi daganat, hanem a proc. alveolarison lokalizált ostitis fibrosa. Ezen „daganatok" tehát gyulladásos eredetű hyperplasiák. Az óriássejtes epulisok idővel fibrosus, a hegszövethez hasonló szövetté alakulnak át. Az óriássejtű alak mellett még a fibrosus (E. fibromatosa) és az epulis granulomatosa különböztethető meg. Közös tulajdonságuk, hogy a proc. alveo-