Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
18 szervezet hőmérsékletével megegyező hőfokon tartjuk. Az ilymódon készült szövettenyészeteken mikroszkóppal megfigyelhetők az eredeti szervdarabból kinövő sejtek és azok oszlása, vándorlása, továbbá az ott mutatkozó egyéb életjelenségek. Amíg a régi módszerekkel legfeljebb rövid ideig úgynevezett túlélő állatokban figyelhettük a sejteket, a szövettenyészetben valóban élő sejteket vizsgálunk és ha a táplálótalajt időnként megújítjuk, transplantatio, igen hosszú ideig, hetekig-hónapokig, sőt egyes szöveteket akár évekig életben tarthatunk a szervezeten kívül, miközben a sejtek oszlanak és a tenyészet állandóan növekedik. A szövettenyésztés helye a biológiában. A régebbi szövettani kutatás főképpen fixált, tehát elhalt szövetekből beágyazással készült, festett metszetek mikroszkópos megfigyelésén alapszik. Az utóbbi két évtizedben mindinkább előtérbe nyomult az élő sejtek és szövetek vizsgálása. Mindaddig, amíg az egyes sejtek és szövetek topographiai elhelyezkedése és morphologiája a vizsgálat tárgya, a régi módszerek is teljesen kielégítők. Mihelyt azonban a vizsgálók a fixált, beágyazott és megfestett metszetekből a sejtek működésére és különböző életjelenségeire akartak következtetni, az erre vonatkozó irodalmi közleményeik bővelkednek az egymással homlokegyenest ellentmondó nézetekben, mert hiszen az így készült praeparátumok az élő és működő sejtek állandón változó képének csak egy-egy pillanatát rögzítik. Hasonlattal élve, körülbelül ugyanolyan eljárás ez, mintha a mozgóképnek csak egy-egy közelebb-távolabb eső kockáját vágjuk ki és ezekből az állóképekből akarnók rekonstruálni az egész cselekményt. Éppen ezért a fixált, festett metszetek vizsgálása alapján csak a legnagyobbfokú óvatosság mentheti meg a vizsgálót, a normális vagy kóros sejtműködés folyamataira vonatkozó, következtetései levonásakor a tévedéstől. Az újabb két évtized biológusai az élő sejtekben végbemenő folyamatokat, amennyiben csak lehetséges, igyekeznek az élő sejteken megfigyelni: az állóképek helyett, magát a mozgóképet figyelik. Az ilyen vizsgálatok révén alakult ki és részben még kialakulóban van, a biológiai kutatás legfiatalabb ága: az experimentális cytologia vagy kísérleti sejttan. Ennek három főmódszere van, úgymint a szövettenyésztés vagy explantatio, a sejtboncolás vagy mikrodissectio, végül a szövetek mikroszkópos megfigyelése az élő szervezeten belül, vagyis a vitalmikroskopia. Mind a három módszer közös tulajdonsága az, hogy velük élő sejteket és szöveteket vizsgálunk. Összekapcsolhatjuk ezen modern szövettani módszerek bármelyikét a vitális festéssel, amikor is olyan festékkel festjük meg a vizsgálandó szövetet, amely a sejteket nem öli meg és működésükben
