Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-02-01 / 2. szám
127 elmaradása mellett várható. Az idegtörzs is regenerálhat, tehát ha a trauma után a vitalitáspróba negativ is, ez később positiwá válhat, sőt a gyökér két darabját csontszövet egymáshoz rögzítheti. A pulpa metaplasiája következtében a gyökéresatornában csontos, elmeszesedett szigetek képződhetnek. A pulpakamrában gyulladás kapcsán rostosesontszerü keményállomány rakódik le a nem resorbeált dentinfelületre. A papillára ható diathermiás áram is okozhat metaplasiát a fogbélben, sőt esetleg az apicalis rész inkább károsodhat, mint a coronalis, a resorptiók pedig a zománccementhatáron találhatók. Ohemiai hatások, trioxymethylen, sőt perhydrol is okozhatnak a fogbélben metaplasiát. A fogbélsapkázások is lehetnek sikeresek. Legújabban a sapkázásra dentinport használtak, a fogbél életben maradt, amit kutyakísérletekkel is bizonyíthatunk. Formalin — rövid ideig alkalmazva — nem látszik károsnak. A továbbiakban a fogfejlődésTÖl (Ersatzleiste, I. molaris), a cuticula dentisnek a cementfelületen való megerősítéséről és a paradentalis hámfészkek elrendeződéséről esik szó. Ügy látszik, hogy a hám hálószerű elrendeződése inkább fiatal egyéneknél fordul elő, idősebb korban a hámsejtek szétszóródnak. Molnár László dr. Dr. H. Mathis (Wien): A nyál rhodantartalmáról. (Beiträge zur Chemie des Speichels. I. Über den Gehalt des Speichels an Rhodanionen.) Zeitschrift für Stomatologie. 1932. 17. A nyál rhodantartalmát sokan vizsgálták már különféle methodüsokkal. Talán az ösztönözte kutatásra a vegyészeket, hogy könnyű a qualitativ kimutatása és quantitativ meghatározása; vagy talán a rhodannak még mindig tisztázatlan szerepe. Mathis vizsgálatait az teszi jogosulttá, hogy pontosan definiálja a vizsgált anyagot és körültekintően megválasztott módszerét gondosan alkalmazza. Kutatásait az Authenriet—Königsberger-féle kaloriméterrel végezte. Klinikai célokra ez is elég pontos, míg az ennél is jontosabb Rupp és Schied-féle jodométriás és a Dubosque-féle kolorimétriás methodusok sokkal körülményesebbek. Vizsgálatainak anyagát különféle egészséges egyénektől nyerte, kik között dohányos is, fiatal, idős, férfi és nő is volt. Úgy találta, hogy a rhodan százaléka a nyálban napszaki ingadozásokat mutat: a reggeli értékek a legmagasabbak, az estéliek a legalacsonyabbak. Ezen ingadozásoknak a dohányzással nincs összefüggése. A kiválasztott rhodan absolut mennyisége azonban reggel a legkisebb, ebéd után legnagyobb, azután megint csökken, csak az uzsonna idbjén mutat kis emelkedést. A parotis váladékát a többitől el is különítette olyképpen, hogy a pofa és fogak közé vattatekercseket helyezett (a sublingualis és súbmaxillaris mirigyek váladékát ugyanekkor a nyelv alá tett vattával fogta fel) és az ezekből kinyomott nyálat vizsgálta megszűrés után. A parotis nyálában több a rhodan, mint a másik két mirigy váladékának elegyében; viszont absolut mennyisége több az utóbbiban. A nyálon kívül izzadtságban és corrhyza acuta váladékában is talált rhodant, ami valószínűvé teszi, hogy nemcsak a nyálmirigyek tudják termelni. Bnisst Pál dr.
