Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
23 Társulat, melynek elnöke Abonyi után Láng Ignác volt és a Budapesti Fogorvosok Egylete egyesültek és megalkották a „Magyar Fogorvosok Egyesület“-ét, melynek első elnöke Antal János magántanár, míg a Stomatologusok Országos Egyesülete tovább maradt fenn 1914-ig, amidőn a Stomatologiai Közlöny megszűnte után nemsokára maga is megszűnt. Így kelt életre az említett egyesületek hamvaiból phönixmadárként a „Magyar Fogorvosok Egyesülete“ és magába zárta mindazokat, akik a szakma terén dolgozni, alkotni tudtak és akartak és a Stomatologusok Országos Egyesületébe nem tartoztak, 1908-ban indult meg az új egyesület lapja, a „Fogorvosi Szemle“ is, az agilis Körmöczi Zoltán szerkesztésében. 1908-ban Rothman Armin elnökségével úgy a tudományos élet, mint a szakpolitikai kérdések élénk fejlődésnek indultak. A fogorvosi gyakorlatot a fogmüvesség, azaz a fogtechnikától élesen elválasztották. Utóbbiak a mintavételen kívül minden a szájürben végzendő művelettől eltiltandóknak mondatnak. Fogorvos csak az lehet, aki speciális képzést nyer és erre kellő alkalom adását szorgalmazzák. E követelmények a főváros tanácsának határozataiban is érvényre jutnak. Legkimagaslóbb eseménye talán ez éveknek az 1910 november 2-án kelt miniszteri (Zichy) átirattal megindult óriási küzdelemnek végeredménye a B. M. 112.026/911. számú úgynevezett fogtechnikusrendelet, miután az összes érdekeltek hónapokon át tanácskoztak. Hogy milyen munkát róhatott e szövevényes kérdések tárgyalása és küzdelmei az elnökségre, arról fogalmat alkothat mindenki, aki ez évek beszámolóit elolvassa és csak bámulnunk kell az elnök kitartását, aki az utolsó lehetőségeket is kihasználta a fogorvosi érdekek védelmében. A rendelet ki nem elégítő volta azonban egy karunk szempontjából üdvös belátásra bírta az összes kartársakat és ez abban állott, hogy a két szakegyesület közös választmányi üléseken forrott össze az ügy védelmében és így jött létre végre majdnem teljes egység, mert a Stomatologusok Egyesülete immár inkább csak tudományos kérdésekkel foglalkozott, míg a szakpolitikai és gazdasági érdekek képviselete teljesen a Magyar Fogorvosok Egyesületére hárult. 1912 január 10-én Szabó József lépett Rothman örökébe, hogy ifjú tűzzel és eréllyel indítsa meg a harcot az 1911-es rendelet sérelmes pontjainak a megváltoztatásáért és végrehajtási módosításáért. Ugyancsak e tárgyban ez év november 23-án Landgraf Lőrinc elnöklésével országos nagygyűlésen tiltakoztak a fogtechnikusoknak megengedett foghúzás és fogtömés ellen. Az azóta vörösfonálként húzódó és ma is
