Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
fennálló technikuskérdés bizonyítja, hogy az 1911-es rendelet és pótlékai nem oldották meg teljesen a kérdést. A technikuskérdésben tanúsított egységes eljárás nyomán 1913-ban Szabó veti fel a két egyesület fúziójának gondolatát, amely ugyan nem történik meg kodifikatorikusan, hanem ezt meghozza az idő, midőn az újra kidolgozott alapszabályok alapján a 304 tagot számláló egyesületet újjászervezi. 1914 január 6-án tartott elnöki megnyitójában merülnek fel oly kívánalmak, amelyek nagyrészével még ma is foglalkozunk. így a szakorvosképzés, a továbbképzés kérdése, míg szakmánk képviseltetése az igazságügyi tanácsban, ami akkor csak szerény kívánság, ma már megvalósult. A legszebb reményekkel indult útjára az újjáéledt egyesület és a tudományos munkálkodás intenzív megindítása is sikerült. A július végén felhangzó harci riadó azonban egyelőre megbénítja a fogorvosi közélet porondján felviruló életet. A háború alatt az egyesület teljes figyelmét egyrészt a háborús arcsérültek orvosi ellátása tudományos kérdéseire, másrészt a hadbavonult tagok lehető segítésére fordítja és már 1915-ben megjelenik Salamon és Szabó közös dolgozata : „A harctéri állcsontsérülések odontorthopaedikus utókezeléséről“, mintegy kijelölve a legaktuálisabb téma irányát, amely ettől kezdve lavinaszerűleg indul meg a világszaksajtó közleményeiben. Itt említem meg, hogy 1918-ban jelenik meg Ertl-Gadányi nagyszabású müve németül „Az arc- és állcsont sérülések sebészete“ címen. 1916 szeptemberben Szabó elnök felhívást intéz a központi hatalmak fogorvosi szakegyesületeihez, hogy a hadseregek fogorvosi kezelését háborúban és békében, valamint az állcsontsebészeti és rokkantsági kérdéseket egyöntetűen oldják meg. A német és osztrák egyesületek örömmel csatlakoztak a mozgalomhoz, egyedül a Stomatologusok Országos Egyesülete nem tartotta azt időszerűnek. Ez eszméjének és egyéb elfoglaltságának szentelendő minden idejét ezután Szabó elnöksége véget ért. 1917 szeptember 22-án Salamon ül az elnöki székbe. Hatalmas programmbeszédben ismerteti a háború alatt bekövetkezett változásokat a közfelfogásban, a teendőkben és reámutat arra a tényre, hogy a háborús sérültek szakszerű kezelése, fogászati osztályokba való gyűjtése a magyar fogorvosi kar örök dicsősége. A poliklinika osztályán tervbe vette Szabó-\al karöltve a szakorvosképzés megindítását, a „Bund mitteleuropäischer Zahnärzte“ megalkotását teljes eréllyel sürgeti, mert ezzel megindulhat a külfölddel való szorosabb tudományos összműködés, a szaktudomány fejlesztése, a rokkantügyek .. . I__L------------------------------------------------^ 24
