Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
199 a könyvnek (8—13 fejezet) az ú. n. artioulatiós tan. Minden más fejezetben is észrevehető, de itt a legszembetűnőbb, hogy a szerző valamennyi prothetikai problémán önálló kutatásokkal, magakieszelte kísérletekkel és intensiv gondolkodással, azt mondhatnán, hogy arcának verejtékével vergődött át. Sehol conventionalismusba nem fullad, amit mond, arról lehet vitatkozni, de kétségen kívül áll az, hogy azt Wustrow — egy meggyőződúses egyéniség — mondja és ez többet ér mindennél, mert becsületes gondolkodásra és munkára serkent. És talán éppen ebben a fejezetben sikerül a szerzőnek legjobban más tanokkal szemben a magáét győzedelmesen érvényesíteni. Különösen, amit az állkapocsfejecsek forgási tengelyeiről megállapít, amit e fejecsek eddig kevéssé megfigyelt és észrevett függőleges síkbeli (a meniscustól elszakadó) elmozdulásáról ír (noha kísérleti berendezését az „emelőkkel' ' és üveggyöngyökkel nem tartom szerencsésnek), ahogy tagadja annak szükségét, hogy az állcsont mozgásainak megértéséhez azt okvetlenül olyan emelőnek kell tekinteni, melynek hypomochlionja a fejecsben van és végül az articulatorok kritikáját elsőrendű irodalmi teljesítménynek tartom. Egy kisebb jelentőségű technikai kérdésben — a fogmübázis viaszmintázásánál — kissé elfogultnak tartom a szerző ítéletét az általa kidicsért „Tropfmethode1 ‘ tekintetében. Ez a viaszcsepegtetés (újabban ecsetelést ajánl) körülményesebb, mint a viaszlapokkal való mintázás és nincs is szükség rá, mert — amire Wustrow éppen súlyt helyez és amiért ajánlja — a viaszlapmintázat is igen jól leemelhető a gipszmodellről, avégből, hogy ez el ne pusztuljon a vulkanizálás alkalmával. Igen finom -— elméletileg és gyakorlatilag kitünően megalapozott — elmefuttatás a kapcsokról szóló fejezet és ebben is kiemelkedik az, amit a „Beiter- Verankerung“-v6\ ír és végül a „stress-breaker“ fogalmi meghatározása és értékelése. Wustrow-nál még senki sem mondotta meg jobban, hogy mi az a „stress-breaker" és erre éppen szükség is volt, mert nagyon zavaros fogalmak uralkodnak e tekintetben az irodalmi (különösen amerikai) közleményekben. Wustrow most megjelent könyve a tervezett (gondolom 3 kötetes) mű első kötetjének első része és kizárólag csak a lemezes fogművekkel foglalkozik. A második rész a hidakat fogja tárgyalni. Velem együtt minden olvasó is örömmel várhatja. Még folyamatban lévő munkáról természetesen nem lehet végleges ítéletet mondani, de az biztos, mert már határozottan kiütközik e stilisztikailag is brilliánsan megirt kötetből, hogy a szerző egy erőteljes, markáns egyéniség, akinek irodalmi megnyilatkozása eseményszámba megy és ezért nemcsak az elméleti tan szempontjából érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem a gyakorlati fogorvos praxisa szempontjából is. A mű megjelenésének könyvkiadói szenzációja pedig az, hogy a fényes nyomdai kiállítás dacára egyenesen rekordszerü alacsony bolti áron kerül forgalomba. Salamon. M. A. Cieszynski. A nervus trigeminus vezetéses érzéstelenítése. (Anesthésie Tronculaire du Nerf Trijumeau). Különlenyomat. A párisi nemzetközi kongresszus egyik főthemája volt. Részletesen tárgyalja és kritika tárgyává teszi a különböző eljárásokat, továbbá a Gasser-dúe központi érzéstelenítését. Felhívja a figyelmet a methodus nehézségére és arra, hogy sohasem szabad ilyen komplikált eljárást előzetes koponya- s hullagyakorlat nélkül (színezett folyadékkal) alkalmazni. Molnár Jenő.
