Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-03-01 / 3. szám

197

Könyvismertetés és lapszemle.

Rovatvezető: Landgraf Ervin dr.

Prof. Dr. med., Dr. med. dent. Paul Wustrow: Klinik der zahnärztlichen Orthopädie. I. Band : Klinik der zahnärztlichen Prothetik. I. Teil : Klinik der Plattenprothetik. 328 oldal, 314 ábrával. Kiadó Georg Thieme, Lipcse, 1932. Ára fűzve 16, kötve 18 márka.

Mindenekelőtt állást kell foglalni a szerzőnek azon elvi elgondolásához, hogy a fogpótlás-, állcsontpótlás- és fogszabályozástant szervesen összetartozandónak véli és ezért egy műben fogászati orthopaedia címen egységesen fogja tárgyalni. Az első két tant eddig is egyiivétartozandónak ítélték és így is tárgyalták irodalmilag és tanították, ellenben a fogszabályozástant tényleg corpus separatum-nak tekintették irodalomban és tanításban, sőt ez utóbbiban corpus novercale-nak. Szerző időszerűnek véli ezzel a felfogással szakítani és a három tant egyesíteni. Alulírott referens csak elégtétellel és örömmel csatlakozhatik ezen felfogáshoz, mert néhány hónappal ezelőtt egyik német nyelven megjelent tanulmányában a fogszabályozásra nyomatékosan ugyanezt vallotta. Ha tehát most tekintélyes és kompetens németországi tanférfiú részéről első ízben nyilvánosan és programmszerüleg ugyanez történik, úgy ez igen örvendetes esemény és biztató jel arra, hogy ennek a felfogásnak előbb-utóbb nemcsak irodalmilag, hanem ami sokkal fontosabb: didaktikailag is le fogják vonni következményeit.

Hogy Wustrow professzor mindjárt könyvének legelején bátran hirdeti ezt a Németországban nem szívesen hallott hangot, ennek az általános elvi jelentőségen túl a szerzőnek tudós-mértékére vonatkozó további személyes jelentősége is van, amely könyvén végigvonul és egyben legnagyobb értékét képezi : Wustrownalc meg vm a meggyőződés bátorsága és ez még akkor is tiszteletreméltó, ha — miként látni is fogjuk — egy-egy kérdésben vele ellentétes véleményen vagyunk.

Itt van mindjárt a prothetikai célkitűzés: szerző erős meggyőződéssel hirdeti, hogy a prothesis legfőbb eélja (melynek aesthetikai és egyéb szempontok alárendelendők), hogy a természetes fogazat további megromlását és megcsorbulását megakadályozza. Arany igazság. Ez az, amit úgy is nevezünk, hogy „biológiai irány“ a fogpótlástanban; ez a felfogás az, ami az egykori iparszerű prothetikát orvosi ténykedéssé átszellemíti. És micsoda következtetéshez jut a szerző ebből az oly nagyon helyes előtétéiből? Erre: az emésztőszerv hasonlóan a többihez, úgy van berendezve, hogy egyik-másik része megesorbulhat, anélkül, hogy azért az egyénnek el kellene pusztulnia. Például resecálható a gyomor vagy a bél egy-egy darabja és a beteg tovább él, mert a csorba bél vagy gyomor