Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-03-01 / 3. szám

194

Gondoskodik erről elsősorban az antagonista, eltekintve attól, hogy erről — párhuzamosfalú lecsiszolásnál, amelyet a hüvely elkészítése titán eszközlök — a visszamaradt ép zománcfalak és falrészletek eléggé gondoskodnak.

Gondoskodnak továbbá a koronahüvely túlságos felcsúszása ellen — Ledniczer dr. második ellenvetése — vagy az azonosoldali (esetleg a szomszéd), vagy az ellenoldali antagonisták, melyek a túlságos felcsúszást feltétlenül és minden kétséget kizáró módon megakadályozzák, ha a koronahüvelyt a becementezés alkalmával nem toljuk fel véglegesen és a végleges feltolást a borítandó korona antagonistájára bízzuk.

Ezt — úgy hiszem — nem lehet kétségbevonni. Ledniczer kartárs úr harmadik ellenvetése pedig az, hogy a stancolás nem adja vissza a természetes rágófelület apróbb finomságait oly híven, mint az öntés. Ez elméletileg igaz, de gyakorlatban — sajnos — alig találunk valami különbséget.

Mivel minden beágyazóanyag porosus, természetes, hogy az öntvény felülete sem lehet síma. Megkísérelték a simaságot fémporoknak, bronzoknak a beágyazóanyaghoz való hozzáadása által elérni, de az eddigelé — sajnos — nem sikerült. Másrészt az öntésnél igen gyakran fél- és háromnegyed gömböcskék keletkeznek, a beágyazóanyagban visszamaradt, vagy a viaszminta beecsetelésekor direkte rávitt léghólyagcsák másolataiként. Ezek aztán, mivel rendesen a kis barázdákban találhatók, a finomságokat reprodukáló részleteket valósággal eltörlik. Utólagos lefraiselés és fúrás által korrigált rágófelület úgyebár nem ideális eredmény.

Nem ismerem el továbbá, hogy a fémrágófelület nagyobb volna a természetesnél. De, ha némileg úgy is volna, a megnagyobbodás oly minimális, hogy az gyakorlatilag nem játszik szerepet.

A modellkészítésnél előálló gipszkorona egy árnyalattal nagyobb az eredetinél, de előbbi negativjába öntött melotte-fém a kihűlésnél tetemesebben húzódik össze, mint amennyire a gipszfog kitágul.

Erről meggyőződhetünk akkor is, amidőn a fémkorona köpenyét körülvéve y10 mm. vastag zinnfoliával megöntjük fémnegativját. A folia eltávolítása után, a leggondosabb fóliázás, tehát odasimítás dacára, a kettő (positiv és negativ) között 0.1 mm.-nél jóval nagyobb lesz a hézag és a 0.30 mm. vastag aranyhüvely szépen elfér benne és ki is stancolható számbavehető elvékonyodás nélkül.

Mivel tehát a melotte-korona az eredetinél valamivel kisebb lesz, a kívülről rástancolt rágófelület sem lehet — legalább is számbavehetőleg — nagyobb.