Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
195 Ha Ledniczer kartárs azt állítja, hogy az én rágófelületem valamivel nagyobb lesz a természetesnél, úgy én joggal állíthatom, hogy az övé valamivel kisebb lesz, az aranyöntésnél okvetlenül fellépő utólagos összehúzódást véve tekintetbe. De ha expanziós öntést alkalmaznánk is — ami még a távoli jövő zenéje —, akkor is gyűrűre való öntésnél az expanziós öntés sikere nagyon problematikus. Pedig itt feltétlenül expanziós öntésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy az öntött rágófelület a furnérozott természetes rágófelületnek megfelelő részére hajszálpontosan odafeküdjék. Pedig erre okvetlenül és feltétlenül szükség van. Mert mi történik, ha az öntött rágófelület belső része nem fekszik hajszálnyi pontossággal oda a furnérozott felülethez? A koronahüvely rágófelülete magas lesz és akkor nem marad más hátra, mint az öntött rágófelület csücskeiből, vagy az antagonistáéból valamennyit lecsiszolni. A korona előkészítése tekintetében készségesen aláírom Ledniczer kartársnak azt a követelését, hogy a korona köpenyét úgy kell előkészíteni, hogy a falak legalább is párhuzamosak legyenek, egyébként természetes, hogy a paradentium megsérül. De itt Schröder-nek 1909-ben megjelent gyönyörű dolgozatára utalok, melyet annak idején ■— a magam számára — lefordítottam. A dolgozat címe magyar fordításban a következő : „Koronamunka, tekintettel a koronák és gyökerek mechanikus kezelésére“. Ebben a remek dolgozatban Schröder ismételten kikel a korona mértéktelen és túlzott lecsiszolása ellen és többek között ezeket írja szószerinti magyar fordításban: „Az egészségtelen követelmény főként abban áll, hogy egy gyűrűt, vagy pántot l1/^—2 mm.-nyire a foghússzél alá vigyünk; először is a lágyrészek sérülése nélkül lehetetlen ilyen mélységben hibátlan odasímulást a gyökérhez elérni, másrészt hogy ezen követelményt teljesíthessük, igen sok egészséges dentint kell feláldozni, ami a pulpa physiologikus működését a legkedvezőtlenebbül befolyásolná, esetleg annak életét is veszélyeztethetné.“ Vagy egy másik helyen : „Valóban egy mélyen alkalmazott és mégis jól záró pánt, legalább a molarisok területén a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, amint azt némely röntgenfelvétel igazolja. Ha még hozzávesszük azt — amint azt a praxis igazolja —, hogy még olyan koronák is, amelyek a fogtól elállanak, évekig, sőt évtizedekig tesznek szolgálatot anélkül, hogy valaha is nehézséget okoznának, úgy ez nem a módszer jóságában
