Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
193 Viszonválasz Ledniczer Sándor dr. válaszára: „Functiós szempontok korona- és hídpótlásnál“ című cikkéhez. Irta: Winkler Gyula dr. (Abbázia). Mielőtt Ledniczer dívnak módszerem alkalmazhatósága és használhatósága ellen felhozott ellenvetéseit feltétlenül meggyőző ellenérveimmel megdönteném és ezen viszonválaszommal a vitát a magam részéről befejezném, kijelentem, hogy módszeremet, mint általam több mint 15 év óta kipróbált és kitünően bevált módszert sem elgáncsolni, sem annak prioritását elvitatni nem engedem. A korona rágófelülete „átmentésének“ — melynél találóbb, jobb és megfelelőbb kifejezést még keresve sem lehet találni, dacára a kartárs úr e szó elleni érthetetlen aversiójának — gondolata, Gysi: „Das Artikulationsproblem“ című és 1908-ban megjelent alapvető munkájának tanulmányozása után fogamzott és érlelődött meg bennem. A kartárs úr által idézett szerzők módszerei 1908 előtt íródtak, teljesen elütök az én módszeremtől és sem az articulatiós, illetve functiós alapgondolat, sem a kivitel tekintetében össze sem hasonlíthatók az én módszeremmel. A természetes rágófelület másolása, rögzítése és átvitele, illetve átmentése térbelileg eredeti helyére volt kitűzött célom, melyet 1930-ban leírt módszeremmel teljesen el is értem. Én gipszlenyomat segítségével viszem át a természetes korona rágófelületét eredeti helyére, Ledniczer kartárs úr Kerr-lenyomatot használ e célra. Most pedig áttérek Ledniczer kartárs úr ellenvetéseire. Kartárs úr első ellenvetése az, hogy koronahüvelyem rágófelülete nem kerül pontosan arra a helyre, ahol előzőleg a természetes fogkorona rágófelülete volt. Ha ez áll, akkor tényleg hiába volna minden további eszmecsere, módszeremmel kár volna tovább egy pillanatig is foglalkozni. De én ismételten azt állítom, hogy igenis pontosan a helyére kerül.
