Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
188 szerepe van abban, hogy a betegség könnyű, vagy súlyos alakot öltsön. Tehát a betegség kezdeti stádiumában még a legtapasztaltabb orvos sem bocsátkozhatik határozott jóslásokba a betegség lefolyását illetőleg. Fischer professor az acut odontogeii infectiók therapiájára vonatkozólag álláspontját a következőkben ismerteti és magyarázza meg. A parulisoknál álláspontja az, hogy előbb fejlődjenek vissza az aeut tünetek, s csak azután kell törődni a foggal, azután kell eldönteni, hogy a fog kezeléssel megtartható-e, vagy el kell távolítani. Álláspontjának támogatására hivatkozik Mayrhofer-re, ki úgy véli, hogy „az infieiált csontban keletkezett friss seb által, főleg többgyökerű fogaknál, az állapot romolhat“. Tehát, ha a körfolyamat már a fogon és az alveoluson túl fekszik, úgy csak az acut tünetek kezelendők. De nemcsak veszélyessége miatt nem szabad ilyenkor extrahálni, hanem mivel a fog sem értéktelen objectum, a megtarthatósága is fontos szempont. Az odontogen infectiók súlyosabb formáinál Fischer professor különböző therapiás eljárást alkalmaz aszerint, hogy a folyamat még intraalveolaris-e, vagy már a csontot áttörve, extraalveolarissá vált-e. Ha a betegség még csak az alveolusra korlátozódik, úgy véleménye szerint a hibás fog késedelem nélkül extrahálandó, még duzzadni kezdő periosteum mellett is (feltéve, hogy subperiostealis tályogképződés még nincs), mert ha a gyulladási productumokat a nyomás alól felszabadítjuk, sikert érhetünk el. Ha ellenben a subperiostealis genyképződés már bekövetkezett, vagy perimandibularis tályog, diffus szájfenékphlegmone, osteomyelitis már kifejlődött, úgy csak a genygyülemet tárja fel, a beteg fogat nem extrahálja, mert véleménye szerint acut stádiumban a beteg fog eltávolítása előnyt nem biztosít, ellenben hátrányokkal járhat. Ez álláspontját a következő okokkal és meggondolásokkal magyarázza: 1. ha a periostealis tályog már kifejlődött, a beteg fog eltávolítása a folyamatot már nem befolyásolhatja, tehát céltalan; 2. a fog eltávolításával a periostealis tályog kiürülését nem biztosítjuk, mert az alveolus ürege magasabban fekszik, mint a tályog ; 3. ha szájzár is van, a száj erőszakos felnyitásával infieiált venathrombusokat mobilizálunk és viszünk be a véráramba ; 4. a fog eltávolítása mindig jelentékeny traumát képvisel; az extractio alkalmával az alveolusüregben fokozódik a nyomás, ami alkalmat adhat arra, hogy az alveolus infeetiosus tartalma az extractio alkalmával a környező, még nem beteg szövetekbe préseltessék. Az ismertetett therapiás eljárások közül egyedül a parulisnál
