Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
173 terjednek rá a környezetre, tehát növekedésüket egy bizonyos passivitás jellemzi s nem a gyulladásos folyamat activ tovaterjedése. 3. A regionális elváltozások korszaka. A periostitis acuta abseedenssel szemben, mely mindig lokalizált folyamat marad, sokkal nagyobb jelentősége van, noha jóval ritkábban fordul elő, a periostitis acuta phlegmonosá-n&k. Ilyenkor nemcsak a periosteum és a csont között képződik az infectio hatására a lobos exsudatum, a geny, hanem azzal a szomszédos összes lágyrészek genyesen, sávosán beszűrődnek. A kórfolyamat ilyenkor a tovaterjedésre való hajlandósága következtében bizonyos aktivitást mutat, amely elé a szervezet ugyan akadályokat, védőfalakat iparkodik állítani, de ha ez nem sikerül, úgy az infectio feltartóztathatatlanul terjed szét az állcsontok környékén lévő lágyrészekben és létrejönnek azok az elváltozások, melyeket regionális elváltozásoknak jelöltem meg. Ezen regionális, környéki elváltozások legfontosabbika a dentalis infectio következtében fellépő phlegmone,, az arc és koponya, valamint a nyak lágyrészeinek genyes beszűrődése.* A periosteum mellől az infectiosus exsudatum az állcsont körül lévő, anatómiailag praeformált kötőszöveti résekbe, spatiumokba kerül s ott nagy gyorsasággal haladhat tova, fel egészen a koponyatetőig és lefelé egészen a mellüregig. Ezek a kötőszöveti rések tulajdonképpen az állcsontok körüli izomzat és fasciák között húzódnak és egymással kommunikálnak s minthogy lefutásuk és communicatióik állandóan azonosak, a bennük tovaterjedő genyes folyamatok is állandóan azonosak, ezért állandó phlegmonetypusokat különböztethetünk meg. A phlegmonéknak kórtani jelentőségük nemcsak az, hogy a szervezet részére komoly veszedelmet jelentenek, hanem ezek azok a folyamatok, melyek az infectiót a legkönnyebben vezetik el a különböző szervekhez. 4. Az orgánumok elváltozásának korszaka. Az acut dentalis infectiók következményeinek legsúlyosabb formája az egyes szervekben okozott genyes folyamatok. Az infectiót a távoli szervekhez (agy, tüdő stb.), vagy a kötőszöveti résekben tovaterjedő phlegmone vezeti oda s az így létrejövő elváltozásokat tovavezetett, vagy propagatiós elváltozásoknak nevezhetjük; vagy a phlegmonosus beszűrődés reáterjedve a szomszédos visszerek falára, azokban genyes gyulladást, thrombophlebitist idéz elő és az innen leváló, inficiált thrombusrészletek a vérpálya útján, mint embóliák viszik el az infectiót távoli szervekhez (uterus, vese, tüdő stb.) s az így létrejött elváltozásokat áttételes vagy metastatikus elváltozásoknak nevezzük. A szervi el-Lásd bővebben Fogorvosi Szemle 1930, 4. szám.
