Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
1 változásokat a dentalis infectio legsúlyosabb következményeinek kell tartanunk, mert az általam összegyűjtött 24 halálos végű dentalis infectio mindegyikében a boncolás genyes szervi elváltozásokat állapított meg halálok gyanánt.* A leggyakoribb szervi elváltozások a koponya, illetőleg az agy s a mellüreg, illetőleg a tüdő elváltozásai. Ritkábbak a szemüreg elváltozásai, még ritkábbak egyéb szervek, mint a vese, a végtagok csontjainak, valamint az uterus genyes áttételei. Tehát az acut dentalis infectióban elhalt egyének boncolásánál sohasem találtak olyan elváltozásokat, melyek a lokális genyedéshez, a periostitis purulentához társuló sepsisre (toxinaemiára) mutattak volna, hanem a genyes periostitisek következtében fellépő másodlagos szervi genyedések (meningitis, mediastinitis stb.) útján állott be a halál. Periostitises betegeinket eszerint súlyos szövődmények kifejlődésénél ezen másodlagos, szervi genyedésektől kell féltenünk. Az általános felfogás mindig az volt, hogy ezen súlyos és végzetes szövődmények a felső fogakból kiinduló infectiókhoz társulnak azáltal, hogy a genyedés a rendkívül veszélyes retromaxillaris térre terjed át. Ezzel szemben a 24 halálos végű infectio boncolása arra tanított meg bennünket, hogy ezen súlyos szövődmények bármelyike (mediastinitis, meningitis, gangraena pulmonum, glottis oedema stb.) majdnem kivétel nélkül az alsó fogak periostitiséhez társul, mert 23 esetben a 24 közül alsó fogakból indult ki az infectio. Ugyancsak megdöntik e boncolási eredmények azt a téves felfogást, hogy felső fogból meningitis, alsó fog periostitiséhez pedig az angina Ludovicii és a mediastinitis társul. Ezek szerint három tanulság vonható le: 1. Nem sepsisben halnak meg a dentalis infectiólc áldozatai; 2. majdnem kivétel nélkül alsó molarisokból indulnak ki a halálos szövődmények; 3. az alsó fogakból épúgy keletkezhetik cerebralis, mint thoracalis szövődmény. # * # Az infectiónak egyik praegnáns klinikai tünete a hőemelkedés, a láz. A láznak naponként való változása, a lázmenet bizonyos állandó alakulatokat, typusokat mutat, ami absolut jellemző egyes infectiókra, sőt egyes szervek infectiójára (például agy). A dentalis infectiók következményeinek megítélésénél két tényezőre vagyunk utalva : a lázra és a genyképződésre. E két tényező közül a genyedés a lokális folyamatot határozza meg, míg a láz az infectiónak a szervezetre való hatását. A dentális infectiók a pyogen infectiók csoportjába tartoznak, amelyek különböző fajú kórokozóira külön charakterisztikus láz* Lásd Fogorvosi Szemle 1931, 10. szám. 174
