Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
131 A száj- és foggyógyászat (stomatologia) kötelező egyetemi hallgatásának kérdése Irta: Horváth Lajos dr., egyetemi magántanár. A stomatologia, mint az orvosi tudománynak integráns része, a fejlődés útján annyira előrehaladt, hogy immár szükségszerüleg jelentkezik azon általános óhaj, hogy a stomatologia szakoktatása az egyetemi hallgatók számára kötelezővé tétessék. Ezen ügyben már több indítvány hangzott el. Legyen szabad itt csak Csilléry, Salamon és Sturm erre vonatkozó dolgozatait, illetve elaboratumait felemlítenem. Ezek már 1925—1926-ban foglalkoztak a kötelező szakoktatás problémájával és sürgették az ezen kérdés megoldására vonatkozó intézkedéseket. Ez a kérdés azonban a mai napig megoldatlan maradt. Az orvosdoktorok százai kerülnek az életbe anélkül, hogy a stomatologiában csak a legcsekélyebb jártassággal bírnának, anélkül, hogy egyetemi éveik alatt ezen szakmára vonatkozólag csak egy órát is hallgattak volna. Hogy azonban erre milyen nagy szükségük lenne és hogy milyen vétkes mulasztást követnek el, arra az élet hamarosan megtanítja őket. Ahogy a stomatologiai ambulatoriumok, klinikák rendelésein jelentkező betegek száma messze felülmúlja a többi összes szakmákon megjelenő betegek számát, ugyanez játszódik le az általános gyakorlattal bíró orvos magánrendelőjében is olyan helyeken, ahol nincs stomatologus. A stomatologiával egyáltalában nem foglalkozó orvos pedig ott áll a legelemibb szakismeretek híjával és nemcsak, hogy segíteni nem tud a gyógyulásért hozzá forduló betegen, de még annak baját sem ismeri fel és még szakszerű tanáccsal sem tudja ellátni. Az már bizonyos bátorságra és esetleg szakértelemre mutat néha, ha az orvos a fogóhoz mer nyúlni és véleménye alapján a beteg fájdalmát fájdalmát okozó egy-egy fogat eltávolít.
