Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
132 Hányszor megtörténik azonban az, hogy a fogfájdalmak, illetve a szájban fogfájdalomként jelentkező betegségek más, fontosabb bajoknak csak rész jelenségei, amikor is a fog eltávolításával nemhogy segítve lett volna a bajon, hanem az eset még súlyosabbá lesz. Vagy hányszor megtörténik az, hogyha esetleg a rendes extractio sikerül is, a legcsekélyebb complicatio esetén — például ha a fog gyökere betörik — már megáll az orvos tudománya és a beteg baja és fájdalmai a rosszul sikerült extractio által csak fokozódtak. Ezek csak a mindennapi gyakorlatban előforduló mindennapi példák. És nem is beszéltünk az egyszerű szájsebészeti esetekről, ínygyulladásokról, abscessusokról stb. A száj a legtöbb gyakorlóorvos számára valódi terra incognita. Hogy ezeket mennyire érzik maguk az orvosok is, sőt hogy a medikusok milyen fontosságot tulajdonítanak a stomatologiának, azt mutatja az a körülmény, hogy az életbe kikerült általános gyógyászattal foglalkozó orvosok zöme sietve visszatér az egyetemre és magánúton próbálja a hiányzó stomatologiai ismereteknek megszerzését. A hallgatók tanulmányi statisztikája pedig azt mutatja, hogy mintegy 50—60 százalékuk felveszi stúdiumai közé a stomatologia hallgatását is. A stomatologia hallgatásának kötelezővé tételét tehát a közóhaj már sanctionálta. Most már csak az van hátra, hogy ezt az illetékes fórumok is megerősítsék. Természetesen arról szó sem lehet, hogy a stomatologia minden ága előadassék az egyetemi hallgatóság számára (fogpótlás, orthodontia stb.), szükséges azonban, hogy a gyakorlóorvos a szájban mindennap előforduló fájdalmak és betegségek természetét felismerje, a fájdalmat csillapítani tudja és a beteget szakszerű tanáccsal ellátni képes legyen. Szükséges továbbá, hogy az érzéstelenítés és a foghúzás technikájában tökéletes jártassággal bírjon és állcsonttörések, vagy sérülések esetén első segélyt tudjon nyújtani. A Magyar Orvosok Országos Szövetsége, amely a legjobban van informálva az orvosi kar óhajairól, maga is átlátta ezen kérdés megoldásának immár halaszthatatlanná válását és olyértelmű előterjesztést tett a kultuszminisztériumnak, melyben a stomatologia hallgatásának az egyetemi kötelező tantárgyak közé való felvételét kéri. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a Magyar Országos Orvosszövetségnek ezen tettét támogassuk, mert ez a legfontosabb lépés oda, hogy a stomatologia a többi orvosi szakmával egyenrangúvá tétessék. Sajnos, még ma is nagyon sokan vannak, nemcsak a nem-
