Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
124 mutattam, a mandibulában levő üres alveolus a szájüregben mindig mély pontot jelent, egy oly üreget, mely nem a beteg góc gyulladási produktumait üríti ki és vezeti le, hanem amelybe a szájüregnek a szóban levő viszonyok között bomló, elszaporodott és virulentiájukban megnövekedett baktériumokat tartalmazó tartalma folyton beszivárog és abban pang. Az ilyen betegek nyelése mindig megnehezített a szájfenék izmainak lobos infiltratiója miatt. Már a submaxillaris spatiumban helyet foglaló perimandibularis tályogoknál is megvan ez a tünet, de még nagyobb mértékben jelentkezik természetesen a sublingualis spatiumban helyet foglaló tályogoknál és diffus szájfenékphlegmónénál. Ily betegnél a szükségképpen narkosisban végzett fogextractio, melynél a vérzés a gyulladásos hyperaemia miatt a rendesnél jelentékenyebb is lehet, a hibás nyelési mechanismus következtében a légutakba való aspiratio veszélyével is járhat, aminek következménye bronchopneumonia gangraenosa lehet. A fentebbiekben igyekeztem kifejteni, hogy kifejlődött állcsontperiostitis esetében a genygyülem feltáratván, a beteg fog eltávolítása, a megbetegedés acut stádiumában előnyt nem biztosít, de ezzel szemben hátrányokkal járhat és észszerűbb azt akkorra halasztani, ha az acut tünetek már visszafejlődtek. Ha áll ez az egyszerű perimandibularis tályogra, még inkább áll ez a diffus szájfenékphlegmonekra, a spatium interpterygoideum és subtemporale és a fossa pterygopalatina tályogjaira és phlegmoneire. Szabadjon ezt az álláspontot még egy analog dologgal megvilágítani. Ez az analogia a sebészet egy a stomato-chirurgiától távoleső terrénumából való. A féregnyulvány megbetegedésénél igyekszünk az appendixet idejekorán eltávolítani, mielőtt még átfuródott és környezetét inficiálta volna. Ha azonban az appendix idejekorán nem távolítatott el és periappendicularis tályog fejlődött ki, a sebész feladata a periappendicularis tályog feltárása és a geny kiürítése. Az appendix keresése, annak mindenáron való eltávolítani akarása az összenövések, tehát a lobgát megbontása miatt a folyamat új fellobbanásának és terjedésének és ezzel az általános peritonitis veszélyének tennék ki a beteget. Megelégszünk tehát ilyen esetekben a tályog egyszerű megnyitásával és az acut tünetek lezajlása után, mikor már az operációs seb begyógyult, távoli tjük el az appendixet. Igyekezzünk tehát a periodontitis kifejlődését megakadályozni a fog kezelésével, ha a periodontitis kifejlődött, a továbbterjedést megakadályozni a fog extractiójával is. Ha azonban az infectiosus folyamat az alveoluson túl jutott, ha a periostealis tályog kifejlődött, úgy ennek feltárása és
