Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
117 melynek lobgátja nincs és a kötőszöveti rések anatómiai határait nem respektálva terjed szét. A két folyamat közötti különbség már régtől ismert volt és újabban ismét Axhausen hívta fel ezirányban a figyelmet, hangsúlyozva a kétféle kórkép megkülönböztetésének gyakorlati fontosságát. A submaxillaris spatium a regio sublingualisba vezető idegeknek (hypoglossus lingualis), valamint a ductus submaxillaris és az ezt kísérő mirigynyúlványnak megfelelően a linea mylohyoidea egész mentén közlekedik a sublingualis kötőszöveti réssel, oldalfelé pedig az arteria maxillaris externa és a vena facialis anterior mentén a nyaki nagyerek hüvelye körüli kötőszöveti réssel és a musculus stylohyoideus mentén a parapharyngialis kötőszöveti réssel és ennek útján a retropharyngialis laza kötőszövettel van összefüggésben. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy egy nagyvirulentiájú infectio, mellyel szemben a szervezet lobgáttal védekezni nem tud, a szájfenék és nyak egész említett- kötőszöveti rendszerére rohamosan ráterjed. Ilyenkor tályogképződés nincs, hanem a laza kötőszövet diffus-genyes vagy eves beszűrődését találjuk, míg a fasciák szövete duzzadt, kocsonyás. A legsúlyosabb esetekben a kötőszöveti beszűrődés genyes jellege egészen hiányozhatik és a kötőszövet sanguinolens vagy piszkosszínű oedemás beszűrődését találjuk. Ezek a diffus phlegmonek a lokális folyamat nagy kiterjedése folytán létrejövő súlyos intoxicatio, a mediastinum irányába való tovaterjedés, glottisoedema ,genyes thrombophlebitisek, a trigonum interpterygoideum megbetegedéseinél az intracranialis képletekre való átterjedéssel válhatnak halálossá. Azonban a körülírt perimandibularis tályognál is keletkezhetnek életveszélyes complicatiók. így a tályog körül keletkező infiltratio és collateralis oedema következtében ezeknél is jöhet létre glottisoedema. A sublingualis spatium genygyülemei, melyek a nyelvgyök felé haladnak előre, e tekintetben veszélyesebbek lehetnek, mint a submaxillaris spatiuméi. Genyes thrombophlebitisek minden vészes következményeikkel együtt a körülírt perimandibularis tályogokhoz is csatlakozhatnak. A fennálló szájzár, a szájápolás hiánya és a nyelőizmok functiolaesiója következtében pedig nyelési pneumoniák is jöhetnek létre. Minthogy az odontogen infectio az alveolusfalon keresztül kerül a periosteum alá, sensu strictiori minden állesont-periostitisnél csontlaesio is van jelen, úgyhogy, ha egészen precízek akarnánk lenni, minden esetben osteoperiostitisről beszélhetnénk. Az esetek nagy részében azonban a csontlaesio oly jelentéktelen, annyira nem befolyásolja a kórképet, hogy azt tekintetbe nem vesszük. Más esetekben
