Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
J-L 116 kórképét kapjuk. Azonban már ezeknél is megtörténhetik, hogy az alveolus lingualis falán halad keresztül az infectiosus folyamat. Ilyenkor a periosteummal együtt a mylohyoideus tapadásának medialis része is leemeltetvén, a submentalis tájba juthat a genyedés. Máskor a genyedés a sublingualis kötőszöveti résbe, tehát abba a spatiumba jut, mely a musculus genioglossus és geniohyoideus között egyrészt és a musculus hyoglossus között, másrészt foglal helyet és a nyelvgyök és a glottis felé haladhat előre. Az alsó állcsont praemolarisai és molárisai alveolusainak elülső falát abban az arányban, amint hátrafelé haladunk, mind vastagabb és vastagabb csontréteg borítja, úgyhogy a periapicalis genyedésnek buccalis irányban való áttörése ritkán lehetséges és tényleg ez szabályszerűleg lingualis irányban, tehát a mandibula testének hátsó felszínén történik. Ennek megfelelően a súlyos, az életet fenyegető, odontogen infectiók túlnyomó számban az alsó praemolarisokból és molarisokból indulnak ki, még pedig hátrafelé növekvő arányban, így például a Móczár által közölt 24 halálos dentalis infectio közül csak egy keletkezett felső fogból (utolsó, jobb felső molaris), mely empyema antri Highmore útján vezetett meningitisre. A többi mind az alsó állkapocs fogaiból indult ki, még pedig csak kétszer a praemolarisokból, míg ellenben az alsó, utolsó molaris tizenkétszer, tehát az esetek felében volt az infectio forrása. A Lindenbaum által öt év alatt észlelt 109 súlyos perimandibularis phlegmone-esetből 96.3% indult ki az alsó molarisokból és 71.6% az utolsó alsó molarisokból. Az alsó állcsont praemolarisaiból vagy molárisaiból kiinduló periodontitis esetén az alveolus lingualis falán áthaladó gyulladási produktumok a periosteum alá jutva a musculus mylohyoideusnak az alsó állcsonton való tapadását a csonthártyával együtt leemelik, vagy azt áttörik és így a regio submaxillarisba jutnak, vagy Fassmund legújabb elnevezése szerint a „fascienbekleidetes Submaxillarfach“-ba. Itt azután nem túlságosan virulens infectio esetén lobgát képződik és egy a regio submaxillarisra lokalizált perimandibularis tályog jön létre. Súlyosabb, virulensebb fertőzés esetén azonban nem körülírt perimandibularis tályog (mely nemcsak a spatium submaxillareban, hanem elülső fogak megbetegedéseinél, mint fentebb említettük, a spatium sublingualeban és a spatium submentaleban is keletkezhetnek), hanem diffus szájfenékphlegmone jön létre. A körülírt, lobgáttal bíró perimandibularis tályog, ha súlyos tünetekkel, nagyfokú infiltratióval jár is, élesen megkülönböztetendő a diffus phlegm ónétól,
