Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
101 lásának lefolyásáról. Klinikánkon hasonló kísérletes vizsgálatokat Takács végzett. A műtét igen különböző elnevezésekkel szerepel az irodalomban, így például gyökércsúcsamputatio vagy csak gyökéramputatio, gyökérresectio, maxillotomia, apicoektomia néven. Bár egy általánosan elterjedt és helytelenül alkalmazott elnevezést nehéz a közhasználatból kiszorítani, mégis időszerű volna az orvosi nomenclaturánk szerint helyesebb gyökércsúcsamputatio elnevezést használni. Mielőtt a műtét technikai részletének tárgyalásába kezdenénk, röviden foglalkoznunk kell a műtéti indicatio és contraindicatio kérdéseivel. Mint minden orvosi műtét, úgy a gyökércsúcsresectio is csak helyes diagnosis alapján felállított indicatio után végezhető el. Bár orvosi kötelességünk a fog megtartása érdekében mindent megtenni, azt tartsuk szem előtt, hogy a gyökércsúcsresectio műtéti javallatát — szigorú orvosi elbírálás szerint — rendszerint nem absolut, inkább csak relativ indicatiók képezik. Vitális érdek nem kényszerít a műtét elvégzésére, éppen ezért van időnk és alkalmunk szigorú kritikával mérlegelni az eshetőségeket, amelyek arányban kell, hogy álljanak azzal az eredménnyel, amelyet a fog megtartásától és gyógyításától várunk. A műtéti javallat szerzők szerint változik és e vélemények legtöbbször valamely fogorvosi iskola álláspontját tükrözik vissza. Hosszadalmas volna a szerzők által ajánlott műtéti javallatok ismertetése, mert a prophylactikus indicatióktól a műtét teljes negálásáig minden véleménnyel találkozunk. Egyesek túlradikálisok, mások túlconservativok. Az előbbiek azonban nem mindig a fognak resectióval való megtartása, hanem némelykor éppen a fog extrahálása érdekében radikálisak. A gyakorlatban legismertebbek a Partsch, Weiser, Williger által felállított indicatiók, míg az újabb közleményekből a Cavina (1931) és a Wolf (1930, Pichler-iskola) véleményeit ismerjük. A gyökércsúcsresectio indicatióinak kérdésében található különböző vélemények egészen érthetőek, mert az indicatiók felállítása szoros összefüggésben van a gyökérkezelés sokat vitatott problémájával. E két kérdés szét nem választható, sőt azt mondhat juk, hogy a resectio igen gyakran éppen a gyökérkezelésnek tökéletlensége miatt válik szükségessé és így annak káros hatásait igyekszik korrigálni. A gyökércsúcsresectio indicatiójának kérdésében nem alakult még ki az irodalomban egységes felfogás. Ha szabad e kérdéshez hozzászólnunk, azt mondhatnánk, hogy általában azon gyökérhártyamegbetegedések képezhetik e műtét javallatát, melyek conservativ
