Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-09-01 / 9. szám

802

standardját felülmúlja. Hiszen a jobb viszonyok közt élő szülők gyermekei távolról sem kevésbbé mentesek cariestől.

Azonban, ha csak a vitaminok jelentőségén keresztül nézzük a kérdést, igen egyoldalúan ítéljük meg a helyzetet, tekintve a belsösecretiós szervek nagy befolyását a fogazat fejlődésére.

Főleg hypofunctiókról van itt szó, kivéve a pajzsmirigyet, melynek hyperfunctio ja is károsan érintheti a fogazatot fejlődésében és vitális értékében (Lévy-Rothschild).

Az organotherapia, amely különösen az utóbbi évek eredményeképpen igen hatásosnak bizonyult a különböző belsősecretiós szervek hypofunctióinak kiegyenlítésében, gyakorlatilag itt nem jöhet számításba, hiszen az olyan kevéssé kifejezett disfunctiók — ha itt valóban ilyenekről van szó —, melyek csupán a fogazat structurális anomáliáiban éreztetik hatásukat, eo ipso aligha nyilvánulnak és befolyásolhatók idejében, különösen csecsemő- és korai gyermekkorban. Egy a belsősecretiós szervekre vonatkozó, primaer causális prophylaxisról annál kevésbbé lehet szó, minthogy azok íunctiójának megváltozása többnyire hozzáférhetetlen endogen okokra vezethető vissza. Komplikálja még a helyzetet, hogy itt valószínűleg nem egyetlen szerv disfunctiójáról van szó, hanem pluriglanduláris hatásokról, de még az is lehetséges, hogy egyetlen belsősecretiós szerv, például a pajzsmirigy több hormont is produkál, melyeknek functiós teljesítményei nem mindig ugyanegy irányban vannak megzavarva. Borchardt legalább is ezzel magyarázza a hyper- és hypothyreoideális jelenségek gyakrabban észlelhető egymásmelletti előfordulását és nem lehetetlen, hogy az említett Lévy-Rothschild-féle jelenség is erre vezethető vissza.

Itt is. tekintetbe jönnek bizonyos külső körülmények. Ilyen értelemben kell megítélni a hormonális functiók évszakszerinti ingadozását, ami valószínűen a napfény hatásával függ össze. Hart a külső erők transformátoraiként tekinti a belsősecretiós szerveket, melyek a külső erőket belső erőkké képesek átváltoztatni és amelyeknek az a feladata, hogy az egyénnek a külső életbe való beleillesztését eszközöljék. Ilyesformán elképzelhető, hogy bizonyos kedvezőtlen külső körülmények túlhaladják a belsősecretiós szervek kiegyenlítőképességét, ami a fogazatot, melynek fejlődésére hatással vannak, ebben a fejlődésében károsan befolyásolja.

Méltán kételkedhetünk tehát a helyes értelemben vett cariesprophylaxis egyszerű kivihetőségében. Praktikus consequentiák levonására pedig egyáltalában nem lehetünk jogosultak, míg hiányzik a biológiai kontrollja annak, hogy a constitutiós prophylaxis követel-