Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-09-01 / 9. szám
801 mely, amint az patkányokra nézve kísérletesen beigazolást nyert, az anyán keresztül a foetusokra is érvényesülj továbbá az egészséges egyénre gyakorolt káros hatása, az egyéni adagolás s állandó orvosi felületes szüksége és az a körülmény, hogy a legsúlyosabb ártalmak is sokszor csak későn ismerhetők fel s hogy viszont a veszélytelen, de hatékony adagra vonatkozóan nincsenek még, de talán nem is lehetnek általánosan érvényes, egységes megállapodások, már magában ellentmond általános prophylactikus alkalmazása lehetőségének. Ez a toxicitás minden bizonnyal a csukamájolajra nézve is fennállana, ha megbízhatóbbak volnának készítményei s kellemetlen íze s a mindenkor bekebelezendő nagyobb mennyiség nem állana útjában általános elterjedésének s korlátlan használatának. De egyébként is: az igazi prophylaxis szempontjából teljesen elhibázott dolog az angolkórt egy hiányzó életanyag pótlásával megoldható egyéni problémának tekinteni, mikor ennél a megbetegedésnél primaer kiindulópontként oly élesen kerülnek előtérbe s még egy therapiás vitaminhatás teljes érvényesülése szempontjából is mindenkor latba esnek az egyén életének összes külső körülményei és hygiènes lehetőségei. Mi fontos tehát végeredményben? Nem is patikaszerek elsősorban, bármilyen perspektívát jelentsenek megzavart anyagcsere helyrebillentésében, hanem napfény, jó lakás, kielégítő táplálkozás, megfelelő pihenés, lelki egyensúly, gazdasági béke s más hasonló körülmények. Szóval egy nyugalmi helyzet, ha nem is szociális jólét, mely a társadalom több évezredes törekvése, nem a romlékony fogazat szempontjából, hanem magasabb szempontokból : az egyén, egy felsőbb társadalmi lény kihántása szempontjából és aminek jegyében él, küzd mindenki megszületésétől kezdve a haláláig. Mindezt pedig, ha a fogszanálásra való tekintettel kell elérnünk, bátran utópiának lehet minősíteni, különösen, amikor a szükségletei teljes kielégítésére képtelen emberiségnek szociális berendezéseinkkel egyéb tekintetben sem tudunk eléggé segítségére sietni. Tekintetbe kell itt venni azt is, hogy átmeneti intézkedésekkel nem érünk célt. És azt, hogy a gyermek fejlődésének harmadik hetétől, annak 8, illetve 12. életévéig, a még számbajövő, vagy utoljára fejlődő korona kész elmeszesedéséig — tudva, hogy még az aránylag rövid ideig tartó káros behatások is irreversibilis structuralis hibákkal járhatnak, — állandóan oly feltételeket kell biztosítani, melyek a fogfejlődés szempontjából absolute kedvezőek. De még ezenfelül is, ha tényleg elfogadjuk ezeknek a tényezőknek a jelentőségét, nemcsak egyszerűen a külső életfeltételek javításáról van itt szó, hanem azoknak olyan nívóra helyezéséről, mely a némileg kielégítő életviszonyok közt élő emberek élet
