Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

34

nézetünk szerint az egyéni mozgások biztosítása felesleges, sőt, minthogy a híd a pillérekre bizonyos fokú túlterhelést jelent, adott esetben inkább a pillérek merevítése mellett vagyunk (több pillér beiktatása, merevítőkengyel) és ilyen módon véljük a pillérek teherbíró képességét fokozhatni. Hogy mégis alkalmazunk bizonyos esetekben erőtörőket fix hídban, ezt nem a pillér, hanem a horgonylat érdekében tesszük, mert ezáltal a kellőképpen merevített, vagy magában elég erősnek ítélt pillérbe szerelt aránylag gyengébb másodrendű mellékhorgonynak a horgonylatból való kimozdulását akarjuk elkerülni. Plzen elméleti meggondolás gyakorlati keresztülvitelét legegyszerűbben az úgynevezett labilis horgonylatnál (Schröder) láthatjuk (vegyes horgonylatú híd, Salamon). Újabban Amerikában több erőtörös fix hidat közöltek.

A pillérnek a horgonylatból való kimozdulása ellen úgy védekezhetünk, hogy csak teherbírásra alkalmas pilléreket használunk és szükség esetén a pilléreket transversálisan, tangentiálisan, vagy circuláiisan merevítjük.

Hogy hová milyen horgonylatot tervezzünk, nagyrészt belátásunktól függ, amely annál megbízhatóbb lesz, minél többet igyekszünk saját tapasztalatainkat mások véleményével összehasonlítani. Absolut értékű vizsgálatok erre vonatkozólag sajnos, még nem történtek. A tervezésnél a híd nagyságát, a pótlandó fogak számát, faját, a híd alapzatát (pillérek mérete, erőbeni állapota és állása) a rágási nyomást (ellenoldal teljes ép fogazat, vagy például csupán lemezes pótlás), a megterhelés irányát (a hídtest beleesik-e a pilléreket összekötő egyenesbe, vagy ívben van-e megszerkesztve, miáltal igen erős káros bilentőhatások érvényesülhetnek, nemcsak a pillérekre, de a horgonylatra is) gondos mérlegelés tárgyává kell tennünk, nemkülönben a pillérek számát és elosztását is.

Horgonyokat eleve azért, mert valószínűleg gyengéknek fognak bizonyulni, sohasem ítéljünk el, mert adott esetben, adott helyen talán jobb szolgálatot tehetnek, mint sokkal erősebb, de fogbélfosztást, anyagpazarlást, vagy fogszövetek nagyobb feláldozását kívánó horgonyok. Erre csak egy mindennapi esetet hozok fel példaképen. Felső első kisőrlőre a teljes fémborító koronát, vagy valamely erőteljes félkoronát, esetleg csapos koronát tartunk általában legalkalmasabb horgonynak. Azonban tegyük fel most, hogy egy adott esetben a jobb felső kismetsző koronája elpusztult, a szemfog egészen hiányzik és a második kisőrlő koronája szintén tönkrement. A kismetsző és második kisőrlő koronája, valamint a hiányzó szemfog pótolandó. A kismetsző egymagában gyenge pillér lenne a szemfog póttá-