Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

35

sának viselésére, a kismetszőre és a második kisőrlőre szerelt csapos koronák viszont kitünően viselnék a hidat, de közben van az ép első kisőrlő. Utóbbit kengyellel megkerülni ma már legalább is nem ajánlatos, viszont erős horgonylatra itt nincsen szükségünk, hiszen az első kisőrlőre tervezett horgonylat két más szilárd horgonylat között lévén, igen kis megterhelésnek lesz kitéve. Felesleges tehát az első kisőrlőt fogbélfosztanunk, dekoronálnunk, vagy akárcsak borítókoronához beköszörülnünk, vagy félkoronához előkészítenünk, mikor e helyen egy kis nyeregbetét, — akárcsak egy siice-praeparálású is —, teljesen meg fogja állani a helyét. Egy eset tehát, ahol a kisebb megterhelés számára a kisebb teherbírású horgony előnyei nyomulnak előtérbe: könnyű készíthetőség, kevés fogállományveszteség, jó kozmetikai eredmény.

Összefoglalva az elmondottakat, ma már a gyakorlat tapasztalatai alapján is leszögezhetjük, hogy a betétes hídhorgonyokat megfelelő helyre állítva, teherbíró képességüket megfelelő módon fokozva, fixhídhorgonylatokban kitünően alkalmazhatjuk.

Tisztelettel értesíthetem, hogy én a NEONOVOTON-t használtam, és tovább is használni fogom, mert jó, tökéletes anaesthesint ad. Budapest, 1929 május hó.

Dr. Kaub Manó s. k.

X-ít

Használatát lásd:

Fogorvosi Szemle 1928, 9. szám 768. oldal.

I Uj és meglepő eredmények | ■ a pyorrhoeát illetőleg ■

Ha még nem ismeri, kérjen mintaadagot I C. ASH & SONS UTÓDA

3*