Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

31

távolítása jön először számításba s a sínezés csak másodsorban

szerepel.

Traumás eredetű állkapocstörést szenvedett egyén közvetlen a sérülés után vizsgálva, legtöbbször súlyos beteg benyomást teszi. Rendszerint igen anaemiás, arckifejezése ijedt, néha egész testében remeg, esetleg sír, nem meri a száját kinyitni, akadozva beszél, egész lényét bizonyosfokú psychikus zavar és rendkívüli izgalom uralja. Az orvostól húzódozik és annak minden érintésétől fél, mert ilyenkor még a legóvatosabb száj vizsgálat is nagy fájdalmat okoz neki.

Nyílt törésnél, vagy ha a betegnek vérző sebe van és valószínű, hogy ebbe föld, homok, vagy por juthatott, azonnal adjunk tetanuselleni védőoltást; gyermeknek 10 AE-t, felnőttnek 20-at subcutan. Nagyobb területen történt szennyeződés esetén az oltást ismételjük meg három nap múlva.

Miután meggyőződtünk általános belgyógyászati vizsgálattal arról, hogy a beteg testén más sérülés nem történt, a sérült állcsonttájékot. beható vizsgálatnak vetjük alá.

Az állkapocstörésnek jellemző symptomái vannak: legtöbbször elhúzódott a száj, a szájnyitás és articulatio tökéletlen. Igen jellegzetes tünet a functiozavar. A szájmozgatás fájdalmas volta miatt a beteg hibásan beszél, mert fél a száját rendesen kinyitni. Ha már 1—2 napos a törés, az állcsonttörött panaszkodik, hogy rágni nem tud. Fontos symptoma a sérült rész rendellenes mozgathatósága és az ezt kísérő crepitatio'. A fogsorban rendszerint nívódifferentia, esetleg mély hasadék látható, a környező lágyrészek duzzadtak, kisebbnagyobb haematoma van jelen, . valamint oedema és gyulladásos tünetek is előfordulhatnak. Jellemző symptoma a nyomási fájdalom: ha mutatóujjunkkal végigtapintjuk enyhe, de határozott nyomással a sérülés helyét, úgy a beteg egy bizonyos ponton határozott fájdalmat jelez. Hasonló tünet a nyilaló fájdalom is, amelyet úgy válthatunk ki, hogy az állkapocs hossztengelyének irányában enyhe nyomásszerű lökést gyakorolunk a csontra elölről hátrafelé, amikor szintén egy határozott ponton jelez fájdalmat a beteg.

A törés klinikai diagnostizálása mellett döntő szerepe van a röntgenleletnek. A röntgentechnika jelenlegi fejlettsége mellett ma már.olyan állkapocsfelvételek készíthetők, melyeken a törés a leghatározottabban elkülöníthető a repedéstől és elágazó vagy szilánkos töréseknél tisztán kivehetők a törési vonalak, úgyszintén az esetleges gyökérsérülések.

Miután a roncsolt lágyrészeket megfelelő sebészi kezelésben részesítettük, a betegnek fekvést, pihenést rendelünk és fájdalom