Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-08-01 / 8. szám
652 érzéke van a gazdasági kérdések iránt és bátor szókimondása tagtársaink őszinte hálájára teszi őt méltóvá. iáajnos, három, évvel ezelőtt megtartott kongresszusunk határozata és kívánsága: a kétéves fogorvosszakorvosi kiképzés még mindig nem nyert kedvező elintézést az illetékes fórumok részéről. (Szakmánk egyenjogúsítása okából mindig újra meg újra fel kell vennünk a küzdelmet és bízva kitartani e kívánságunk mellett, még akkor is, ha átmenetileg a fogorvosszakorvos-kikcpzés bizonyos megegyezés alapján rendeztetnék. Örömmel állapillatjuk meg, hogy a M. F. E. szociálhygiénés programmja: iskolafogorvosi intézmények létesítése — tavaly tartott ilyirányú ankétünk után —, bár lassan, de a kellő érdeklődés felkeltésével szintén tért fog nyerni és megvalósul. Ebben három tényező hathatós támogatására számíthatunk. Az egyik a közösség: az állam, a törvényhatóságok természetes és észszerű belekapesolódása a népbetegségekkel szemben kifejtendő preventív orvosi szolgáltatás támogatásába. A másik nagy segítségünk ebben az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatójának, Johan Béla egyetemi tanárnak jóakarata és hathatós támogatása, ki az elmúlt év folyamán a közegészségügyi mintajárások területén 10 vidéki iskolafogorvosi intézetet szerelt fel és állított munkába. Harmadik támogatónk ez intézmények létesítésében az Országos Társadalombiztosító Intézet és annak főorvos-igazgatója, Csüléry András dr., ki ismerve az iskolafogorvosi intézmények szociálhygiénés célját és hasznát — az általános népegészségügy és az O. T. I. szempontjairól —, nagy segítségünkre lesz, hogy az O. T. I. támogatásával ez intézmények létesíttessenek s ezzel ezen szociálhygiénés munkaprogrammunk, mely szakorvosaink gazdasági elhelyezkedését is célozza, minél szélesebb körben valóra válhasson. A fogorvos-szakorvosképzés ügyében érvényre jutott a tavaly ilyirányban tartott ankét határozata: megvalósult az ingyenes fogorvos-szakorvosképzés. Sajnálattal kell leszögeznünk, 'hogy ezzel egyidejűleg megszűnt a kiképzés a M. F. E. felügyelete alatt álló egyik szakorvoskiképző intézetben, az Apponyi- Poliklinika fogászati osztályán. S ezzel egyik kiváló, több évtized óta szép eredménnyel működő kiképzőnket, Bothman magántanár munkásságát vesztettük el. Reméljük, hogy azon visszás helyzet is mihamarabb megszűnik, hogy a szakorvoskiképzés szakmánkban egy vidéki intézet kivételével csupán budapesti intézetek1 ben történik. Nagy reményeink vannak a közeljövőben, hogy vidéki egyetemeinken felállítandó stomatolögiai klinikák a fogorvos-szakorvosoknak az országban való helyes elosztódását fogják szolgálni és eredményezni. Hinni merjük, hogy ingyenes kiképzés mellett, a szakkiképzésnek két évre való felemelésével és bizonyos, előre meghatározott számú orvos felvételével legalább részben sikerülni fog restringálni a szakmánkra lépők számát. Ezévben hét kiképző intézetben 95 orvos nyert fogorvos-szakorvöskiképzést. (Tavaly 105.) Kétségtelen, hogy csonka hazánk évente oly nagyszámú fogorvos-szakorvossal szaporodik, mely túlhaladja az ily irányú szükségletet és ez magyarázza azt a szomorú tényt, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő fiatal orvosaink közül oly sokan válnak falazó orvosokká vizsgázatlan fogművesekkel való társulás révén. A fogtechnikus kérdésben az elmúlt évben látszólag csend honolt. Törekvéseik kiharcolására megrendezni szándékozott nemzetközi kongresszusuk elmaradt. Bár erőink gyengék s a hatóságok támogatása részünkre nem elég hathatós, hogy szakmánk e rákfenéje a fogászati kuruzslás végre lekerüljön a napirendről, mégis merjük remélni, hogy a fogászati ügyek új miniszteri biztosa meg fogia
