Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
120 képességét lecsökkenti ugyannyira, hogy az eddig esetleg csak lappangó folyamat is acutan fellángol s az eddig csak periapicalis területre lokalizált gyulladás osteomyelit issé is kifejlődhetik. Tapasztalati tény, hogy az osteomyeliti síi ck a legsúlyosabb formái gyakran azok, amelyek oly extractiós kísérletnél lépnek fel, ahol gyulladt gyökér mellett a műtétet tökéletlenül fejezték be. Ha a gyökér körül egy chronikus folyamat van, az indicatio ugyanaz, mint egy acut folyamatnál. Hisz azért határoztuk magunkat az extractióra, mert egy kóros fészek van a gyökér körül, melyet ki akarunk küszöbölni s ha ezt tökéletlenül végezzük, tulajdonképpen semmit sem csináltunk, maradt minden a régiben, vagy rosszabb esetben csak mobilizáltuk az eddig lappangó gócot az operatiós traumával és esetleg egy chronikus, sipolyképződéssel járó, kifelé tendáló folyamat marad fenn, mely mindig magában hordhatja egy, idővel acutan fellángoló folyamat csíráját. ' Ha a pulpa ugyan halott, de a periodontium ép, még akkor is elengedhetetlen a tökéletes extractio. Mert, ha klinikai tünetek nincsenek is, az infectio veszélye adva van. Ha van is minden complicatiótól mentes gangraena, amennyiben ilyenről klinikailag beszélni lehet, pathologiai-anatomiai értelemben nincs. Némileg más a helyzet élöpulpájú fogaknál. Talán az egyetlen eset, midőn a betört gyökér bennhagyható. De ennek is feltételei vannak és pedig, ha a fogban partialis pulpitis volt és feltehető, hogy a gyökércsúcs körüli pulparészben még gyulladásos elváltozás nincs, tehát a pulpa nem fertőzött s ha természetesen a mélyen betört résznek az cxtractiója nagy nehézségbe ütközne. Ugyanis az extractiós kísérlet foreirozásával többet árthatunk a szövetek roncsolása által, mint amekkora kockázattal járna az ilyen gyökérrész bennhagyása. Kérdés, mi történik az ily bennhagyott gyökérdarabbal ? Az egyik beállítás az, hogy az ily gyökérdarab, mint idegentest szerepel, melyet a szervezet igyekszik kilökni magából. Azért nem egyszer láthajtuk, hogy a nemrég még a mélyben fekvő gyökérdarab a felületen láthatóvá lesz s ilyenkor könnyen kiemelhető. Hogy más folyamatok is játszanak-e itt közre, azt egész határozottan megállapítani nem lehet. Lehetséges, hogy az alveolus-szél süllyedése is közrejátszik a gyökérnek a felületre való jutásában. De megtörténik az is, hogy a gyökér továbbra is rejtve marad s vagy felszívódik épúgy, mint az alveolus fala, vagy reactio nélkül begyógyul és a csontos falhoz odanőve, mintegy szerves részévé válhat annak, mint ahogy klinikailag elég gyakran észleljük is ezt. Ahhoz, hogy ez így bekövetkezhessék, hangsúlyozandó, ép pulpának kell lenni, a
