Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
119 Mélyen betört gyökerek extractiójáról. Irta: Moskovics Árpád dr., az Izrealita-kórház volt sebész-alorvosa. Régebben, midőn még az anaesthesia és a fogászati instrumentárium nem volt oly tökéletes, előfordult, hogy azon gyökereket, melyeket akár mert nem voltak könnyen elérhetők, akár mert mélyen fracturáltak, egyszerűen bennhagyták. A régieknek ezen szokása még a mai napig is fennmaradt, mint ahogy azt a praxisban elég gyakran' láthatjuk. Régebben a fog maradéknélküli eltávolítása helyett az ideg kiirtását, vagy szétroncsolását végezték, arra az álláspontra helyezkedve, hogy legfontosabb a fájdalmak megszüntetése, a bennhagyott gyökér, ha nem fáj, kárt nem okoz és azonkívül úgy gondolták, hogy a mélyen betört gyökér idővel genyedő folyamat által amúgyis meglazul s akkor könnyen eltávolítható lesz (Baume és Witzel). Idővel mindinkább más felfogás kezd e téren kialakulni. A tudomány fejlődésével egyidejűleg felismerték, hogy mekkora jelentősége van a kóros fognak úgy a környező szövetekre, mint az egész szervezetre. S ugyanez áll a beteg gyökérmaradványra, mely továbbra is, mint fertőzés forrása szerepelhet előre nem látható complicatiókat okozva localisan, vagy az egész szervezetre kihatólag. A localanaesthesia tökéletesedése tette lehetővé azt, hogy az állcsontokon hosszabb ideig tartó beavatkozásokat is elvégezhessünk, többek között a gyökerek maradéknélküli eltávolítását. Mindennek dacára a mélyen betört gyökér eltávolítása nehéz feladat maradt, mely nemcsak az orvos részéről követel absolut ügyességet, de a patieris részéről, is türelmet. Ma már tökéletesen megegyeznek a vélemények abban, hogy azon gyökérrészek, melyek körül egy chronikus, vagy amit gulladásos folyamat van, feltétlenül eltávolítandók, mert mindaddig, míg azok helyükön maradnak örökös veszedelmet jelentenek a szervezetre. De már csak azért is eltávolítandók, mert az extractiós kísérletnél az állcsontokban oly traumát idézünk elő, mely a szövetek ellenálló
