Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
110 kellő stabilitást a lemeznek. Ezen hibákon volna hivatva segíteni a bemutatandó szerkezet (lásd 5. ábra). Lényegileg egy kétoldalán felhasított, felül-alul zárt kanül, melyben egy golyó mozog. A golyónak két karja van, melyek a két hasadékon nyúlnak ki. A kanül a pillérre készített Koaeh-kapocshoz vagy attachmenthez, a két kar pedig az alaplemezhez van forrasztva, illetve abba van bevulkanizálva. Ezen erőtörőt egyoldali lemezeken is jól alkalmazhatónak vélem, tehát oly esetekben, amikor az egyik oldalon állanak a fogak, illetve fix híd van, míg a másik oldalon a distalis pillér hiányzik. Ilyenkor a stress-breaker alkalmazása megkímél attól, hogy a lemezt az áll-6. átna. kapoes egész lingualis oldalán végig kelljen vinni, egy túloldali kapocs elhelyezhetésére. Ha a fogmcdernyulvány erősebben sorvadt, ilyen egyoldali lemezt készíteni nem ajánlatos. De még sok olyan esetben is, mikor a sorvadás nem is olyan nagymértékű, a beteg nem tudja megszokni az ilyen egyoldali lemezek mindenesetre tetemes mozgását. Ilyenkor kétoldali kengyelés darab készítendő. Ha a kétoldalt összekötő kengyel a basislemezekhez van kötve (lásd 6. ábra), azokat sokkal fixebbé teszi. Viszont lehet a prothesist úgy is készíteni, hogy a kengyel a két kapcsot kösse össze (lásd 7. ábra), ilyenkor a kengyel a pilléreket merevíti. Tehát a kétoldali kengyeles prothesisen a kengyel, jól megtartott fogmedernyulvány, de gyenge pillérek esetében a kapcsokat kösse össze, viszont, ha a lemezt stabilabbá akarjuk tenni, a kengyellel a kétoldali lemezeket kötjük össze. Természetesen az utóbbi esetben a kengyel is a lemezzel együtt süllyed és
