Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
949 is közreműködtem. Harmadszor, mert még mindig és minden idegszálammal benne élek és végül negyedszer, mert folyó, még végleg ki nem alakult, le nem zárt korszakról van szó. De mindezen psycliikai és physikai akadályok dacára érzek magamban annyi tárgyilagosságot, — mert ezt félre nem érthető események és el nem ferdíthető tények támasztják alá —, annak megállapítására, hogy e korszak vezéreszméje és történelmi hivatása a történelmi elődök ugartörése, magvetése, eszmeérlelése és az eszme testöltése után nem lehet más, mint e nyomdokon továbbhaladni és a természet törvényei szerint munkásságával a gyümölcsöket teljes érésre bírni és a gyümölcsöket betakarítani. Én úgy látom — és azt hiszem, ebben a tekintetben a későbbi hivatásos, objektív történelemírás sem fog megcáfolni —, hogy valóban ebben az irányban folyik e korszak vezérének működése és mindazoknak munkája, akik vezérlete alatt dolgoznak. De mondom, lehetséges, hogy a fentebb felsorolt okokból ítéletem e tekintetben mégsem egészen befolyásolatlan, tehát szóljon helyettem, a subjektiv, gyarló ember helyett egy száraz tény. line, itt van a Gyakorlati fogászat második magyar kiadása: tökéletes, ízes, zamatos, érett gyümölcse a magyar stomatologia legújabb korszakának. De ne essék most bővebb szó arról, hogy mit jelent ez a mű nekünk, magyar stomatologusoknak, — mert e tekintetben a hazai, a nemzeti kritika csak addig illetékes bíró, amíg nem akad egy, a viszonyokból folyólag nála elfogulatlanabb, magasabb, tehát illetékesebb bírói fórum — és ez nem lehet más, mint á nemzetközi szakirodalom ítélete. A Gyakorlati Fogászat ez év nyarán jelent meg fényes kiállításban olasz nyelven. Ügy tudom, hogy eddig még kevés magyar tudományos munka részesült abban a kitüntetésben, hogy olasz nyelvre, ami ma már világnyelvet jelent, lefordították volna. Mielőtt elmondanám, hogy szerény véleményem szerint mit jelent ez a tény, hadd használjam fel az alkalmat, hogy itt, a klinikai nyilvánosság előtt megemlékezzek azokról, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a számunkra oly örvendetes és nagyjelentőségű esemény bekövetkezzék. A könyv, mint olyan, adva volt, de magyar nyelven írva, édes magyar nyelvünkön, de azon a nyelven, mely az európai nyelvcsaládokban teljesen elszigetelten és megértetlenül áll. A külföld tehát tudomást nem vehetett róla. Sturm József-é az érdem, hogy 1925-ben a fiumei olasz stomatologiai kongresszuson baráti körben kezdeményezte és azután is melegen ápolta és ezzel előmozdította a fordítás eszméjét. Meg kell emlékeznem Folacco Bruno-ró\, magyar-olasz kartársunkról, aki a könyv olaszra. fordításával egy nehéz feladatot igen kitünően megoldott. A magyar és olasz nyelv gondolatmenetben, stílusban, mondat- és szófüzésben annyira különbözik egymástól, hogy a fordítónak 'igen nehéz helyzete van, amihez a mi esetünkben fokozólag az is járult, hogy a Gyakorlati Fogászat stílusa különösen tömör és nehéz. Az Odontoiatria Pratica azonban nyelvileg is fényes alkotás, Dante nyelvének szelleme leng benne. Ez elsősorban Folacco érdeme és azután Poletti-é, aki nyelvi simításokat végzett a fordításon. Meg kell emlékeznem végül, de nem utolsósorban Piperno-ró 1 és Coen-Cagli-ról, kik mint a La Stomatologia folyóirat vezetői, megteremtették a könyv olasz megjelenése szamára az anyagi és egyéb adminisztratív feltételeket. Az Odontoiatria Pratica tehát megjelent és most már valóban a legfőbb nemzetközi szakirodalmi bíróság ítélkezik felette. Itt van például egy bírálat a La Stomatologia-ba.n Fasoli milánói professzortól, aki az olasz stomatologia egyik legkiválóbb képviselője és.nemzetközi 4
