Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
950 hírű tudós. Azt mondja: „Az olasz irodalomban hiányzott eddig olyan mű, mely tudományos és gyakorlati tekintetben megfelelt volna a tanuló igényeinek. Szabó professzor könyve kitölti ezt a hézagot. Világ'osan és következetesen megírt modern könyv“ ‘. Tehát egy olasz, illetékes tudós szögezi le az olasz szakirodalomban fennállott hézagot és nyomban megállapítja, hogy ezen a hiányon egy magyar tudós könyve segített. Itt van Coen-Cagli-nak, úgyancsak az olasz stomatologia egyik vezérképviselőjének ítélete az olasz faseista orvosszövetség hivatalos lapjában, a La Federazione Medioa-ban: „Értékes könyv, melyben a szakma változatos és lm képe tükröződik vissza, kiegészítve olyan szerző személyes ítéleteivel és tanácsaival, aki végigpróbálta az elméleteket és módszereket, tehát megvan a képessége, hogy klinikai és laboratóriumi tapasztalatai alapján helyesen Ítéljen“. Itt van az II Pensiero Sanitario bírálata, melynek már a címe is jellegző, mert így szól: Un libro. Egy könyv. Jelezni akarván ezzel a címmel, hogy kivételes könyvről van szó. És azt mondja: „Harmonikus könyv, tehát: világos, egyszerű, pontos, tökéletes, a legmodernebb szaktudás magaslatán“ ‘. Itt van a La Eivista Sanitaria Siciliana ítélete: „A szerző harminc esztendő gyakorlatának, tanításának és kutatásának gyümölcseit tárja a fogászat gyakorlói és tanulói elé és bizonyára ők azok, akik elsősorban ebből a könyvből hasznot húznak. De téves volna hinni, hogy Szabó könyvéből csak a szakorvosok szőkébb köre tanulhatna. Minden modern orvos, aki érzi fogászati ismereteinek fogyatékosságát és segíteni akar e hiányon, élvezettel és megelégedéssel fogja olvasni ezt a könyvet“. De talán azt mondhatjátok, hogy az olaszok, kiknek nyelvén a mü megjelent, akik anyagi áldozatokat hoztak a megjelentetése érdekében, mégsem egészen elfogulatlan bírák. Bátran állítom, hogy ítéletük nemcsak hogy nem elfogult, illetőleg hogy kedvezésre nem hajló, hanem ellenkezőleg: bizonyos nobilis és szemérmetes tartózkodás nyilvánul meg ítéleteikben, mintegy érezve, hogy nem szabad a barátnak túlságosan hízelegni, mert ez irodalmi ízléstelenség volna. Lássuk azért más nemzetiségű, tehát a fentebbi szempontoktól semmiképpen nem befolyásolt ítéletet, például Qíántero-ét, a lyoni professzorét a legkiválóbb francia folyóiratban, a La Province Dentaire-ben: „Szerző az anatómiai és physiologiai részben csak a legszükségesebb tudnivalókat tárgyalja. Ellenben a pathologiának és therapiának szentelt részben összehordott mindent, amit a gyakorlati irányú könyv megkíván. Ezt a könyvet olaszul értő olvasóinknak ajánlhatjuk“ ‘. íme, ez a könyv értékének szenvedélytelen és tárgyilagos megállapítása francia részről. És itt van végül egy, már földrajzi távolságból folyólag tökéletesen befolyásolhatatlan és elfogulatlan brazíliai kartársnak ítélete a portugál nyelvű Brasil Odontologico-ban: „De vannak szerzők, akik nem elégszenek meg csupán azzal, hogy gyarapítják az általános tudományos örökséget, hanem megadják a könyvnek azt a fenséget, mely elragadja az olvasót. Az ilyen könyvet legjobb barátunknak kell tartanunk. Ilyen Szabó József professzoré is“. íme, Barátaim, így ítélkezik a mértékadó külföldi kritika egy magyar szerzőnek olasz nyelven megjelent munkájáról és azt hiszem, ezzel kétségtelen alátámasztást nyert az én személyes véleményem, amikor előbb azt mondottam
