Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1928-03-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1 9 2 8, MÁRCIUS, 3. S Z.

Eredeti közlemények.

A kozmetikus híd-pótlások horgonyairól.

írta: Kőszeg Ferenc dr.

A fpontfogak táján elhelyezendő hidak kozmetikusán kielégítő elhorgonyzása a fogorvosoknak már régi törekvése, a teljes borítókorona kengyelek segítségével való hátrábbhelyezése, elrejtése, a szerzők által ajánlott sokféle más mód mindezt a célt szolgálják. Manapság, midőn már a közönség jórésze is azt kívánja, hogy fémet látható helyen ne alkalmazzunk, úgy hisszük, nem időszerűtlen, ha ezeket a horgonyokat kritikai szempontból szemügyre vesszük és néhány könnyítésre a figyelmet felhívjuk. Rá akarunk mutatni azonkívül az alkalmazás indicatióinak exactabb megállapítására. Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra térnénk, megjegyezzük, hogy az egykarú emelőszerüen ható kengyelt elvetjük, a megoldás nem hygienikus, mert a kengyel a gingivába nyomódhat és decubitust okoz, vagy a tartófog lazul meg. Feladatunk egészen a második praemolarisig alkalmazható modern horgonyokat szemügyre venni. Az ablakos koronát nem tartjuk célszerűnek, mert a fog cervicalis részén végigfutó vékony aranypánt nem elég elős, a korona alól a cement könynyen kioldódik, secundaer caries lép fel és ha a koronát idejekorán el nem távolítjuk, a fog elpusztul.

A szerzők egyrésze a fog természetes labialis felszínét lehetőleg szabadon hagyja. Ezek a törekvések vezettek az ablakos koronától a Carmichael-, Marshall-, Rank-féle félkoronához és újabban Breckhus úgynevezett „háromnegyed koronájához“. A szerzők más csoportja inkább a caries megelőzését tartotta fontosnak, attól félvén, hogy az elől nyitott koronák a secundaer caries képződését segítik elő, az előző csoporttal szemben, tehát zárt koronát készít. A csonkba helyet vágtak egy porcellánfazetta számára, mit vagy egy a koronába alkalmazott szekrénykébe forrasztanak (Weiser 1899), vagy tartóhelyet forrasztanak egy külön égethető porcellánfazetta fel2