Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
110 Az eset megoldása többféle lehet. Riechelmann csapos kaniilmegerősítést ajánlott. így a verticalis rágónyomást tényleg átvisszük részben a pillérekre, azonban átvisszük a horizontalis erőcomponenseket is. Ezek közül főleg a billentő hatás veszélyes, mert a forgató hatással szemben megfelelő védelmet nyújt a két oldalt összekötő kengyel merevítő hatása. Rumpel a két pillért levágja és horgonyként fedős kapcsokat alkalmaz. Ennél előnyösebbnek látszik a devitalizálás elkeriilhetése miatt azon eljárás, hogy a pilléreken inlayskapcsokat alkalmazunk (5. ábra). Az alátámasztás folytán a prothesis legdistalisabb részein nehezedik a nyálkahártyára a legnagyobb nyomás, mely a pillérhez közeledve, folyton csökken. Ha ezen nyomásokozta sorvadás miatt a prothesis a distalis részeken süllyed, a pilléren a megterhelés fokozódik, ezáltal a pillér mélyebben nyomul az alveolusba. Ez annyiszor ismétlődik, míg végre egy kiegyensúlyozott állapotot érünk el. A sorvadás azonban sohasem lesz olyan mértékű, mint a közönséges kapcsos prothesisnél, mert inkább csak a distalis részekre szorítkozik, az alátámasztás folytán a nyálkahártyára ható erők kisebbek, azonfelül a beteg a rágás közben főleg az alátámasztáshoz közelebb eső részeket használja, mert itt tudja a legnagyobb erőt kifejteni. Ha a szemfogak nem teljesen szilárdak és ezért a billentő 5. ábra.
