Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
105 Minden irányban szabad mozgást engedő összeköttetés a prothesisre ható erőkből legföljebb csak az elhanyagolható jelentőségű sagittalis erőket viszi át a pillérre, a pillér szempontjából tehát ez az összeköttetés a legelőnyösebb. Olyan esetekben, midőn a pillér teljes tehermentesítése kívánatos, ilyen összeköttetést fogunk alkalmazni (például bizonyos stress-breaker szerkezetek). Azonban ilyen összeköttetés alkalmazásával a rágónyomás ismét teljesen a nyálkahártyára nehezedik, az ilyen prothesis nincs alátámasztva és nem is bír az alátámasztott prothesis által nyújtott előnyökkel sem. Az alátámasztott prothesiseken használandó összeköttetések tehát nem lehetnek sem teljesen merevek, sem minden irányban szabad mozgást megengedhetők, hanem félmerev összeköttetéseket kell alkalmaznunk, melyek lehető sokat vigyenek át a vertikális rágónyomásból és lehető keveset a horizontális componensekből. Ilyen szempontból vizsgálva a különböző constructiókat, a következőket találjuk: 1. Az alátámasztott prothesis legprimitivebb formája az volna, ha gyökerekre közvetlenül készítenénk azokon nyugvó lemezt. Az ilyen lemez azonban nem hygienikus és hordását a gyökerek körül fellépő gyulladás előbb-utóbb lehetetlenné teszi. 2. A Reichelmann által ajánlott levehető hidak tulajdonképpen szintén alátámasztott prothesisek. Azonban az általa ajánlott horgonyok, a gyökérbe süllyesztett kanüle és csap, a gyökerek megterhelése szempontjából nem előnyösek. Ha a csap négyszögátmetszetű, akkor teljesen merev az általa létesített összeköttetés; ha körátmetszetű, akkor a forgató hatás ugyan nem érvényesül a pillérre, de a billentőhatás teljesen megmarad. 3. Ugyanez áll az úgynevezett teleskopkoronákra is. Miután a belső koronának mindenütt pontosan körkeresztmetszetüre való készítése, illetve ami ezzel egyértelmű, a csonknak szabályos hengervagy kúpalakúra való csiszolása gyakorlatilag ki nem vihető, a teleskopkorona által létesített összeköttetés szintén teljesen merevnek tekintendő. 4. A különböző csúsztatok közül leginkább használatosak a Schröder-féle pálcikás (1. ábra, a) és a Roach-féle golyós csúsztatok (1. ábra, b). Ha a pálcika körkeresztmetszetű, a forgató hatás a pillérre nem érvényesül, de a billentő hatás szempontjából a pálcikás csúsztató teljesen merev összeköttetés. A golyós csúsztató szintén kikapcsolja a forgató hatást, azonban megmarad a billentő hatás egy része a csövecske karjának a hosszától függően akkor, ha a csövecske az anyai résznek a nyálkahártya felé eső részén zárt. Ha ellen
