Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
103 Sokkal kevésbé ártalmasak az állcsontokra az olyan fogművek, melyek a rágónyomást a természetes fogak közvetítésével viszik át rájuk, mert a fog a felfüggesztő készülék segélyével mint erőtransformátor működik, a nyomóerőt húzóerővé alakítja át, a húzásnak pedig a csont sokkal inkább ellent tud állani, mint a nyomásnak. Ez azonban csak akkor történik ilyen kedvezően, ha a fogra ható erők eredője a fog tengelyének irányába esik, tehát általában vertikális. Ha azonban az erők horizontális hatást is fejtenek ki, a felfüggesztő készülék ezen horizontális componenseket már nem alakítja át húzóerővé, hanem mint nyomóerőt viszi tovább a csontra, aminek következménye az alveolus sorvadása, ennek folytán a paradentális ür szélesedése, a fog meglazulása, a végeredmény pedig a fog elvesztése. Ezáltal elvesztettünk egy pillért, de ezenfelül van a fog elvesztésének még más káros következménye is. A fog az alveolussal és a környező lágyrészekkel egy élettani egységet képez (organum dentale Weski) és a fog elvesztésével elpusztul a hozzá tartozó fogmeder, az összes fogak elvesztése után pedig elsorvad az egész fogmedernyulvány. Siettetni fogja a sorvadást, ha a csontra közben még az egész rágónyomás is ránehezedik. Ideálisak ennélfogva tehát csakis azon fogművek, melyek a rágónyomást kizárólag a természetes erőtransformátorok, a foggyökerek közvetítésével viszik át az állcsontokra. Ha azonban a szájban levő fogak, illetőleg gyökerek, akár számuk, akár elosztásuk miatt nem alkalmasak arra, hogy a teljes rágónyomást átvegyék, akkor a rágónyomás felfogására fel kell használnunk a nyálkahártyát is. Ez rendszerint kapcsokkal megerősített részleges lemezes prothesisekkel történik. így azonban a természetes fogak nem vesznek át semmit a rágónyomásból, hanem az teljesen a nyálkahártyára, illetve ennek közvetítésével a csontra jut, a fog pedig a kapocs segélyével kizárólag a lemez helybentartásában segédkezik. Ezen elrendezésnek több hátrányos következménye van. A csont a ráható nagy nyomás folytán erősebben sorvad, tehát a prothesis süllyed. így a prothesisre erősített fogak kijutnak az oeclusióból, az artikulatiós egyensúly megszűnik, az occlusióban maradó természtes fogak túl lesznek terhelve és a hézag felé dűlnek. A kapocsviselő fogak, a mechanikus dörzsölő hatástól eltekintve, melyet megkoronázással megszüntethetünk, a fogra jutó erők káros eloszlásától szenvednek. A kapocs nem visz át a fogra semmit a vertikális rágónyomásból, mert a kapcsot semmi sem gátoja az íny felé való süllyedésben, de annál többet visz át a káros horizontális componensekből. A lemez süllyedésével süllyed természetesen a kapocs is és állandó nyomást gyakorolhat a fogkörüli szövetekre, aminek ezek állandó gyulladása, tasakképződés stb.
