Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

43

Kérdés azonban, hogy ezt a secundaer cementet mindig a periapicalis szövetek, a pericement képezi-e, avagy lehetséges-e az, hogy néha a pulpa metaplastikus úton képes cementet termelni? Szerző hivatkozik Euler, Fischer, Schmaumie vizsgálataira erre vonatkozólag. Kantoroviiz azon nézeten van, hogy a pulpa által termelt cement a secundaer dentinnel áll rokonságban. Ezután részletesen leközöl 4 esetet, melyekkel e nézetet támogatja. Az esetekből a következő consequentiákat vonje le:

1. Bizonyos körülmények között a pulpa képes úgynevezett secundär cementet termelni.

2. A pulpaszövet ilyenkor veszít specifikus sejtjeiből, az odontóblastokból és átalakul közönséges granulatiós illetve fibrosus szövetté.

3. Ez az átalakulás exogen inger (caries) következtében fellépett chronikus gyulladás eredménye. Mint minden granulatio, ez is igyekszik differentiálódni, érettebb szövetformákat termelni: ez a hajlamosság nyilvánul meg a gyökércementképzésében. Dentinresorptio megelőzheti e folyamatot, de néha enélkül folyik le.

4. A pulpaszövet átalakulását néha endogen okok (keringési zavarok, pangásos jelenségek) idézik elő.

5. Az átalakult pulpaszövet sem histologice, sem physiologice nem különbözik a periodontium szövetétől.

Az amputatiós gyökkezelés eredményeit állítólag az biztosítaná, hogy a periapicalis szövetek kevésbbé sérülnek meg és így cementképződés könynyebben jön létre. Szerző vizsgálatainak alapján azonban biztosra veszi, hogy a pulpa is képes cementet termelni. Szerinte a pulpamegbetegedéseinek valamely olyan therápiáját kellene megtalálni, mely szerint a pulpa lehető nagy részét legyöngített, de secundaer cementképzéséhez elég vitalitással bíró állapotban lehet megtartani. Sipos Stefánia dr.

Dr. Josef Münch: Untersuchungen über die bakteriadé Wirkung einiger in der konservierenden Zahnheilkunde gebräuchlichen Antiseptica. (Néhány, a konserváló foggyógyászatban használatos antiseptica baktericid hatásának vizsgálatáról.) Deutsche Zahnärtzliche Wochenschrift 1926, 2. sz.

Szerző kísérletekkel kimutatta a chlorphenol, chlorphenol-camphor, tricresol-formalin, trypaflavin, chloramin, eugenol antiseptikumok gázalakú alkatrészeinek különböző erejű baktericid hatását.

Qangraenás fog, illetve gyökér tartalmát átoltotta steril agarral megtöltött Petri-csészére s thermostátba helyezte.

A 24 óra után keletkezett kultúrát üveghengerekre átoltotta; egy üveglapra helyezte, hol a vizsgálandó antiseptikummal megtöltött üveghenger volt. Egy steril, nem beoltott üvegcilindert 24 órán át szintén kitett az antisepticum hatásának s ezután a kultúrából nyert baktériumokkal beoltotta, hogy az agar esetleges változását az antisepticum hatására kontrollálja.

Vizsgálta, hogy az átoltott mikroorganismusok az antisepticumok hatása alatt növekednek-e, vagy 24 óra után steril agarra átoltva virulensek-e?

Eredménye: hogy tricresol-formalin és a chlorfenol a leghatásosabb, míg a chlorfenol-camphor kevésbbé, tripaflavin és chloramin, eugenol gázalkatrészeinek baktericid hatása nem jön számításba. Merk dr.