Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
37 törvényszéki fogorvostani tanulmányt, fogszövettani technikát és egy kis történelmet is ad. Különös részletességgel foglalkozik a caries és a pulpa betegségeinek kórszövettanával. A paradentosisok tárgyalásánál a bécsi iskola hatása alatt áll és a ma még fejlődésben levő e sokat vitatott tárgykörből Palazzi biztos ítélettel szegezi le a maradandó értékűt. Az injekciótechnikák között újabb a Cavina-féle perkután injekció ismertetése. A gyökércsúcsresekció és a cistaműtétek leírásánál a Cavina által gyakorolt és illusztrált Partsch-műtétet ismerteti. A fogorvosi diagnosztika fejezete nekünk szimpatikus mondattal kezdődik, amennyiben leszögezi, hogy Árkövy és tanítványai vetették meg a modern fogorvoslás tudományos alapját. Különös részletességgel foglalkozik a röntgen-diagnosztikával és egy igen jó szemléltető röntgen-technikát ad. A pulpa és a pulpaüregek kezelésénél elsősorban praktikus eredmények irányítják konzervativizmusát. Egy rövid de világos fogtechnikai bevezetés után csakis a gyakorlatban bevált fogpótlásokat és technikai munkákat ismerteti a szokásos tankönyv ballaszt nélkül. Felsőlemezhez való lenyomatnál a funkcionális lenyomat híve. Az orthodontiánál világos alapelemeket ismertet. A jelen könyv mindenesetre óriási olvasottságot és biztos ítélőképességet árúi el, tankönynek és „Nachschlagswerk“-nek is kitünően megfelel, különös erénye a könyvnek a szöveg pazar és intelligensen alkalmazott illusztrálása. Az óriási anyag csak összetömöritve fér el a nagyszabású műben, mely óriási sikerrel fogy a könyvpiacon és rövidesen a második kiadást fogja megérni. Dr. Csernyei, Milánó. Die Fortschritte der Zahnheilkunde nebst Literaturarchiv. (A foggyógyászat haladása irodalmi szemlével.) Herausgegeben von Dr. Julius Misch, Berlin, Oktober 1926. Lief. 10. Verlag Georg Thieme, Leipzig. Ára kb. 100.000AK. Prof. Dr. Paul Wuitrow: Die Plattenprothetik. Wustrow értekezése első részében hangsúlyozza, hogy a technika a fogorvosi orthopaediának egy része, amelyhez tartozik még az orthodontia, az állcsonttörés s a ficamkezelés. Kari érdeknek kell tartanunk, hogy a technika szótól megszabaduljunk. Technikára szüksége van a sebésznek, belgyógyásznak, histológusnak stb. Ez a szó „technika“ tehát nem mond semmit. Pedig nekünk, akik azért küzdünk, hogy szakunk, egy ága az egyetemes orvostudománynak, kifejezőbb névre van szükségünk megkülönböztetésül a technikustól, aki csak kézimunkás. Hivatkozik Pfaff-Bruhn-Partsch és Kantorovicra, kik ezt a felfogást vallják és írásaikban keresztül is viszik. Ezen rövid bevezetés után rátér a lenyomatvételre. Híve a functionális lenyomatvételnek, de csak gipsszel. Indicatióját szűk korlátok közé szorítja. Felsorakoztatja Köhler érveit a Kerr-massa ellen : 1. Nehéz a Kerr-massával töltött kanalat centralizálni s így különböző nyomás alá kerülnek a nyálkahártyarészek. 2. Ha megfelelő vastagságú Kerr-massát használunk, kevés a hely a harapási sáncra. 3. A gipszlenyomatvételnél használt nyomás kedvezőbb, mint a Kerrmassánál alkalmazott nyomás.
