Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

38 Lenyomatvételnél fontosnak tartja, hogy a nyomás kicsi legyen s az egész nyálkahártya tertiletreegyenletesen elosztódjék. Az alaplemez viaszból való készítésére a csepegtető módszert ajánlja. Az articulatió, és okklusió fejezetében felemlíti a különböző okklusiómeghatározásokat s az ezek között levő ellentmondásokat. A fogak felállításánál inkább a fogak karakterével foglalkozik. Utolsó fejezetében helyteleníti a támasztott prothesis (gestützte Prothese) elnevezést s a lemezes hid (Plattenbrücke) elnevezést ajánlja. Különböző megterhelési kísérletekkel kimutatja a támasztott prothésis hátrányait s elveti. Merk dr. Dr. Gustav Haber: Die Aufgaben der Kaudruck Messung und der Zahndruck-Prüfung. Szerző kiadása, Berlin, 1926. 4° alakú, 116 oldal, 64 ábrával. Ára körülbelül 100.000 korona. Szerző sokoldalú irodalmi tevékenysége alatt minduntalan visszatér kedvenc themájához, a rágási nyomáshoz és ezúttal igen szépen kiállított, Ízlésesen kötött könyvet bocsátott közre kizárólag a rágási nyomásmérés és a hozzá való eszközök tárgyalására. Tíz fejezetben tárgyalja a rágási nyomás mérésének célját, módját, a már meglevő eszközöket, melyek közül három oldalon emlékezik meg Morelli eszközéről és idevágó alapvető megállapításai­ról. Végül rátér a Haber-féle eszköz különböző alakjaira, melyeket mindig javított, módosított mindaddig, míg a jelenlegi harmadik szerkezetében végre igen alkalmas oly eszközzé vált, mely immár a gyakorlati életben is kell hogy elfoglalja a vizsgálati eszközök között az őt megillető helyét. Eszközével a fejlődő fogorvosi tudomány új fejezete fog megnyílni és éppen ezért a tudo­mányos munkálkodásban résztvevő szaktársaknak mint nélkülözhetetlen szak­könyv melegen ajánlható. Landgraf. Armin Eberhard Stutz: Hisfopafhologische Untersuchungen an röntgenbestrahlten Zahnwurzelgranulomen. (Közlemény a zürichi bőr- és stomatologiai klinikáról.) Schweizerische Monatschrift für Zahnheilkunde. 1926. évf., 9. sz. Az általános orvosi gyakorlatban elterjedt röntgen-therapia, mely a granulatiós szövetek visszafejlesztését célozza, átment a fogászatba is és természetesen elsősorban a gyökércsúcsgranulomák gyógykezelésében nyert alkalmazást. 1916-tól kezdve a legkülönbözőbb szerzők foglalkoznak e themá­­val és mind jó eredményről számol be, míg Weski szembehelyezkedik s skeptikus álláspontot foglal el. Csupán a röntgen-képből ez a vita el nem dönthető s csak egy út, a szöveti vizsgálat lehet mértékadó. Szerző ezen irányban végzett kísérleteket. Kezelte a fogat conservative, majd besugározta röntgennel. A conservativ kezelés chemiai és physikai gyökércsatornatisztításból, majd a Howe-féle sterilisatióból állott. Ezután következett a röntgen-besugárzás. Három csoportba osztván a betegeket, különböző besugárzásokat alkalmazott a szerző: 1. Nagy egyszeri besugárzás, 2. több kisebb adag, 3. több nagyobb adag. Az esetek nagy részében hatá­rozott javulást látott klinikailag, de röntgenologice csak az esetek kis hánya­dában. Körülbelül 2—3—4 hónap letelte után resectiót végzett s ahol a granuloma szövettani feldolgozásra alkalmas maradt a műtét után, szövettani vizsgálatokat végzett. Szövettanilag az esetek egy részében határozott hegese­­dési folyamatot talált a granulomában, de a gyulladásos jelleget egyik granu-

Next

/
Thumbnails
Contents