Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
38 Lenyomatvételnél fontosnak tartja, hogy a nyomás kicsi legyen s az egész nyálkahártya tertiletreegyenletesen elosztódjék. Az alaplemez viaszból való készítésére a csepegtető módszert ajánlja. Az articulatió, és okklusió fejezetében felemlíti a különböző okklusiómeghatározásokat s az ezek között levő ellentmondásokat. A fogak felállításánál inkább a fogak karakterével foglalkozik. Utolsó fejezetében helyteleníti a támasztott prothesis (gestützte Prothese) elnevezést s a lemezes hid (Plattenbrücke) elnevezést ajánlja. Különböző megterhelési kísérletekkel kimutatja a támasztott prothésis hátrányait s elveti. Merk dr. Dr. Gustav Haber: Die Aufgaben der Kaudruck Messung und der Zahndruck-Prüfung. Szerző kiadása, Berlin, 1926. 4° alakú, 116 oldal, 64 ábrával. Ára körülbelül 100.000 korona. Szerző sokoldalú irodalmi tevékenysége alatt minduntalan visszatér kedvenc themájához, a rágási nyomáshoz és ezúttal igen szépen kiállított, Ízlésesen kötött könyvet bocsátott közre kizárólag a rágási nyomásmérés és a hozzá való eszközök tárgyalására. Tíz fejezetben tárgyalja a rágási nyomás mérésének célját, módját, a már meglevő eszközöket, melyek közül három oldalon emlékezik meg Morelli eszközéről és idevágó alapvető megállapításairól. Végül rátér a Haber-féle eszköz különböző alakjaira, melyeket mindig javított, módosított mindaddig, míg a jelenlegi harmadik szerkezetében végre igen alkalmas oly eszközzé vált, mely immár a gyakorlati életben is kell hogy elfoglalja a vizsgálati eszközök között az őt megillető helyét. Eszközével a fejlődő fogorvosi tudomány új fejezete fog megnyílni és éppen ezért a tudományos munkálkodásban résztvevő szaktársaknak mint nélkülözhetetlen szakkönyv melegen ajánlható. Landgraf. Armin Eberhard Stutz: Hisfopafhologische Untersuchungen an röntgenbestrahlten Zahnwurzelgranulomen. (Közlemény a zürichi bőr- és stomatologiai klinikáról.) Schweizerische Monatschrift für Zahnheilkunde. 1926. évf., 9. sz. Az általános orvosi gyakorlatban elterjedt röntgen-therapia, mely a granulatiós szövetek visszafejlesztését célozza, átment a fogászatba is és természetesen elsősorban a gyökércsúcsgranulomák gyógykezelésében nyert alkalmazást. 1916-tól kezdve a legkülönbözőbb szerzők foglalkoznak e themával és mind jó eredményről számol be, míg Weski szembehelyezkedik s skeptikus álláspontot foglal el. Csupán a röntgen-képből ez a vita el nem dönthető s csak egy út, a szöveti vizsgálat lehet mértékadó. Szerző ezen irányban végzett kísérleteket. Kezelte a fogat conservative, majd besugározta röntgennel. A conservativ kezelés chemiai és physikai gyökércsatornatisztításból, majd a Howe-féle sterilisatióból állott. Ezután következett a röntgen-besugárzás. Három csoportba osztván a betegeket, különböző besugárzásokat alkalmazott a szerző: 1. Nagy egyszeri besugárzás, 2. több kisebb adag, 3. több nagyobb adag. Az esetek nagy részében határozott javulást látott klinikailag, de röntgenologice csak az esetek kis hányadában. Körülbelül 2—3—4 hónap letelte után resectiót végzett s ahol a granuloma szövettani feldolgozásra alkalmas maradt a műtét után, szövettani vizsgálatokat végzett. Szövettanilag az esetek egy részében határozott hegesedési folyamatot talált a granulomában, de a gyulladásos jelleget egyik granu-
