Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
27 meg nem betegedhetik úgy, hogy egyúttal amarra is hatással ne volna. A fog minden betegségét megsínyli az egész szervezet. Úgyszólván minden fogbetegségnek kezdete a fogszuvasodás. Ez a betegség pusztítja el a fog kemény részeit: zománcát, dentinjét és nyit utat a fogbélhez, vagyis ahhoz a lágyszövethez, melyet a köznyelv fogidegnek nevez. A fogbél is csakhamar beteg lesz és jellemző, rendesen igen heves fogfájás tünetében fog nyilvánulni. A beteg fogbél rendszerint nem gyógyul meg, hanem rövidebb-hosszabb idő múlva elpusztul, elhal és ezzel egyidejűleg megszűnik rendszerint a fogfájás is. De nem szűnik meg a fog betegsége, mert előbb vagy utóbb jelentkeznek még súlyosabb bajok. A szuvas üregen keresztül a fogbélhez jutott és ennek betegségét okozó csírák, genyedést okozó növényi apró szervezetek, melyeket közönségesen baktériumnak hívunk, átjutnak a foggyökér csúcsán az állcsont belsejébe és ott okoznak lobokat, betegségeket. Sokszor ez ugyancsak egy fog területére szorítkozik és meg-megujúló gyökérhártyalobosodásokat okoz csupán, amikor rendszerint úgy érezzük, hogy a fogunk megnő, nem tudunk ráharapni, nyomásra és érintésre fáj. De máskor szétterjed a csont nagyobb területén, megdagad az arcunk, heves kopogó fájdalmaink támadnak, lázasak leszünk és néhány nap alatt, sokszor néhány óra alatt kifejlődik az- a betegség, amit csonthártyalobosodásnak mondunk. Ez már az egész szervezet egészségét fenyegető súlyos betegség, mert a végét, következményeit sohasem tudhatjuk előre. Elég gyakrabban tályog támad a beteg fog közelében az ínyen, vagy messzebb a fogtól a szájat alkotó lágyrészeken, a szájfenéken, a pofán, a csont külső vagy belső felszínén, vagy kint a bőrön. Ha a tályog genyje a szájba vagy a bőrön át valahol áttörik, akkor rendesen visszafejlődnek a tünetek is: csökken a láz, leapad a daganat és rövidesen meggyógyulunk. De máskor a szervezetbe a szuvas fogon át bejutott fertőzés továbbterjed az erek, az idegek s az izmok mentén, eljut az életre fontos szervekhez és azokat teszi beteggé, vagy ha nem is, de olyfajta és oly sok mérget termel, hogy az felszívódva testünkbe, halált okozhat, ismét máskor a fogon át a csont belsejébe jutott csírák nem szaporodnak mindjárt el, hanem a gyökér csúcsa felett betokolódik és esetleg hosszú időn át látszólag ártalmakat nem okozva maradnak és csak időnként okoznak meg-megújuló nem is oly veszélyesnek látszó és nem is oly heves lefolyású, kis területre szorítkozó csonthártyalobokat. Ezek a gyökércsúcs felett betokolódott csíratömegek azonban betegséget okozhatnak a test messzeeső egyéb szerveiben is, olyanformán, hogy vagy a csírák, vagy az azok által termelt mérgek a véráramba kerülnek és valahol a szervezetben, például Ízületekben, szívben, stb. megtapadnak és ott okoznak lobosodásokat. Ma már tudjuk, hogy számos eddig ismeretlen okból keletkező fertőzéses izületi gyulladás, szívhártyalob, stb. okát a beteg fogak gyökércsúcsa felett levő és esetleg évekig semmi tünetet nem okozó tályogokban foglalt csírák okozzák. Ily módon látjuk tehát, hogy mekkora jelentősége lehet a fog romlásának egész szervezetünk egészségére. Mindezek a vázolt betegségek túlnyomó nagy részben a fog szuvasodásával kezdődnek. A fog lyukasodása, szúvasodása adfa meg a lehetőséget annak, hogy a betegséget okozó kóros és káros hatások, betegséget okozó növényi csírák, baktériumok bejuthassanak az állcsontok belsejébe és onnan szanaszét a szervezetünkbe. Így válik a kezdetben fontosnak éppen nem látszó és éppen ezért igen gyakran el is hanyagolt fogszuvasodás esetleg végzetessé az életünkre
