Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
105 Magyarországon a XVI. század óta foglalkoznak az Irgalmasok foghúzással; 1560-ban Szepesváralján nyitották meg első kórházukat, ezt követte az ország különböző vidékein még 12 más kórház, melyek mindegyikében az akkori viszonyoknak megfelelően foghúzásra alkalmas mütőtermet rendeztek be; ezen kórházakból mint központokból indultak vándorújukra a kiképzett rendtagok, ápolták és gondozták az orvosokban szűkölködő legelhagyatottabb betegeket és foghúzási működésükkel jótevői voltak az elhagyott és az orvost nélkülöző vidékeknek. Miután érzéstelenítő vagy más fájdalomcsilapíló szerek nem állottak rendelkezésükre a foghúzó Irgalmas-szerzeteseknek, a betegek fájdalmát azonban mégis lehetőleg enyhíteni akarták, jöttek rá több száz éves gyakorlatuk folyamán arra a foghúzási methodusra, amely az Irgalmasoknak specialitása, és amely a foghúzás kivitelét igen sok, de főként a legnehezebb esetekben tényleg megkönnyíti. Minden fogorvos előtt ismert tényállás, hogy sokkal könnyebb az alsó fog eltávolítása, mint a felsőé, mert alsó fognál lelógó, nyugvó karral, felsőnél ellenben magasra tartott, kifeszitett karral kell dolgoznia a műtőnek, ami sokkal nehezebb. E mellett még az is megtörténhetik, hogyha felfelé tartott, kifeszített karral akarja eltávolítani a műtő a mélyen fekvő gyökeret, hogy utóbbit jól megfoghassa, erősen feltolja a fogót és beledöfi azt a Highmorbarlangba és szétroncsolja a beteg álcsontját. Az Irgalmasok methodusánál a műtő mindig csak alsó fogat húz, mert a beteget a műtő alacsonyra ülteti, a beteg a fejét hátratámasztja a műtőszéknek csaknem vízszintesre beállított támlájához vagy a mögötte álló műtőhöz, és a felső fogat is lelógó, nyugvó és nem magasra tartott, kifeszített karral extrahálja a műtő, jobboldali fogat jobb, baloldalit balkézzel. Kétségtelen tehát, hogy az Irgalmasok methodusa azáltal, hogy a műtő mindig csak alsó fogat húz és a túlságos feltolás által esetleg okozott roncsolás is ki van zárva, sokkal könnyebb, mint a kifeszített karral való extrahálás. És ennek dacára még sem tudott ezen methodus tért hódítani a fogorvosok körében. Ennek pedig az volt az oka, hogy ezen foghúzási methodushoz nem voltak megfelelő fogók, különösen a felső fogak eltávolításához, mert a használatban levő felső fogók erre alkalmatlanok voltak; az Irgalmasok tehát kénytelenek voltak úgynevezett universális fogókkal dolgozni, mely universális fogók hátrányait — azt
