Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-01 / 2. szám

104

Közlemény az Irgalmasrendi-kórház fogászati osztályából.

Újabb adatok a foghúzás technikájához.

Irta: Antal János dr., egyetemi m. tanár, kórházi főorvos.

A foghúzás egyike a leggyakoribb orvosi beavatkozásoknak és dacára ennek elég ritkán találunk a fogeltávolítás műtétének történetében egy-egy újabb mozzanatot vagy lényegesebb haladást jelentő oly újítást, mely a műtét kivitelét könnyebbé tenné, a gyakran ki nem kerülhető fracturák által okozott nehézségeket kiküszöbölné.

Bár a legrégibb időben foglalkoztak már az eléggé kis számban levő orvosok és ezek híján egyes laikusok foghúzással, az Irgalmasrend a legrégibb testület, amelynek tagjai — az orvosokon kívül — szakszerűen foglalkoztak foghúzással és pótolva e téren a nagy orvoshiányt, foghúzási működésükkel a legelhagyatottabb vidékeken is áldásos és pótolhatatlan működést fejtettek ki főleg a legszegényebb néposztályokban.

500 éve annak, hogy Istenes Szent János megalapította az Irgalmasrendet, melynek tagjai betegápolással és foghúzással foglalkoztak, eleinte csak Spanyolországban, de csakhamar az egész világon elterjedtek.

A foghúzás technikáját a fiatalabb rendtagok mindig az idősebbektől sajátították el olyképpen, hogy eleinte mint segédek működtek mellettük és csak, ha a foghúzásban való gyakorlottságuknak és jártasságuknak kellő bizonyítékát adták, engedték őket önálló működésre. A kiképzett rendtagok beutazták azután a legelhagyatottabb vidékeket is, ahol orvosnak még hírét sem hallották és így működésükkel valóban pótolhatatlan és a legáldásosabb tevékenységet fejtették ki, amellyel úgy a gyógyítás, mint a humanismus történetében arany betűkkel örökítették meg intézményüket.