Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
94 Minden lenyomatvételt kell, hogy pontos szájvizsgálat előzzön meg. Egyrészt a diagnosis s a lemez prognosisának helyes felállítása, másrészt a megfelelő lenyomatmód, lenyomatanyag indicatiójának megállapítása miatt. Továbbá, hogy a fogorvos, aki közvetlen szemlélője a szájnak, szükség esetén jelezni tudjon a lenyomaton a technikusnak olyan jelenségeket is, melyek a lenyomatból nem tűnnek ki. A szájvizsgálat fogatlan szájban kiterjeszkedik: 1. A csontos részekre: alveolus formájára, sorvadásának fokára, az alveolusok egymáshoz való viszonyára. Felső állcsonton a tuberositásokra, torusra. Alsó állcsonton a tuberculum mandibulaekra, linea obliqua externára, linea mylohyoideára. (1. ábra.) linea mylohyoidea linea obliqua externa II. Lágy részekre : a nyálkahártya milyenségére, a nyálkahártyaredők helyére, helyzetére, a fix s a mozgó részek egymáshoz való viszonyára. Izomtapadásokra: m. masseter. Izomeredésekre: m. buccinator, m. genioglossus, m. mylohyoideus. Nyelv és plicae sublingualesekre, ajkakra, orcákra. (2. és 3. ábra.) A csontos részek közül az alveolus lehet egyenletesen kifejezett, egyenletesen sorvadt, a kettőnek váltakozása, amint a beteg egyszerre vagy különböző időben veszítette el a fogait, vagy a sorvadás nem történt egyenlő mértékben. Egymással lehetnek nor* mai, progen, prognáth állásban. 1. ábra. (Köhler) rugáe palatinae torus tuberositas maxillae tuberculum mandibulae m masseter
