Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-01 / 2. szám

95

A tuberositas maxillaek, a tuberculum mandibulaek lehetnek csontosak vagy erősen sorvadtak, kötőszövettel pótoltak. A lágyrészek közül a nyálkahártya lehet laza, feszes, dús, vékony, nedves, száraz, fénytelen.

Sicher az alveolus buccalis felületét borító nyálkahártyán megkülönböztet egy, közvetlen a fogat körülvevő, kissé elődomborodó, halvány, kemény, körülbelül 5 mm. széles, az alveolus periosteumával összenőtt, felette el nem mozdítható részt, úgynevezett gingiva propriát és egy, az áthajlási redő felé eső vékony, pirosas, az alveolussal laza submucosa által összefüggő részt, melynek egyes részei az ajkak, pofák, állcsontok mozgásával együtt mozognak. (4. és 5. ábra.)

Ezen két nyálkahártyarész között van egy nem mozgó rész, mely átmenetet képez a gingiva propriából az áthajlási redő felé eső rész vékony részbe. Köhler Grenzhautnak nevezi e nyálkahártyarészt. Ez a közbeeső nyálkahártya már nem oly vastag, mint a gingiva propria. Az alveolus periosteumával összenőtt. Ez lenne normális körülmények között a lemez kiterjedésének a határa.

Az alveolus sorvadásával sorvad a gingiva propria is. Szélességéből és vastagságából veszít, míg végre annyira elvékonyodik, hogy csak az alveolus felett csekély mértékben való elmozdíthatóságáról ismerhető fel. A gingiva propria sorvadása maga után vonja az átmeneti nyálkahártya fellazulását is. A fellazult rész az ajkak, a pofák mozgását követi úgy, hegyezek működése közben a fellazulás helyén redő keletkezik, mely megfeszül s a darabot igyekszik ledobni.

Az atrophia előrehaladásával a fellazulás tovább terjed, a redők szaporodnak, míg végre az alveolus illetve állcsont egész buccalis felszínét egy mozgó nyálkahártyaréteg borítja.

Felső állcsonton a szájpad nyálkahártyája megvékonyodik, rugalmasságából veszít, rugák megkevesbednek, majd a hátsó mirigy dús izmos részén a nyálkahártya fellazul.

m. genioglossus

2. ábra. (Schröder)

m. mentalis