Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
33 (kisebb fogak etc.) van és fordítva. Ezek a vizsgálatok a homosexualitás veleszületett voltát látszanak bizonyítani. Rehák. Doz. Ö hr lein: Entwicklungsgeschichte und Histogenese. (Fejlődéstörténet és histogenesis.) Az orthodontiai anomáliákat manapság keletkezésük szemüvegén át szokták nézni. Pathogen faktorok megítélése céljából tisztában kell lennünk a normális fejlődéssel. Ezt a normális fejlődést tárgyalja le szerző, főleg Ahrens vizsgálataira való hivatkozással. Leírja a zománcléc keletkezését, szerepét, fejlődését. Majd a Nebenleiste lényegét tárja elénk. (Ádloff, Ahrens). Ezután a zománcszerv szerepét és a zománcképződést tárgyalja le. Figyelmezteti arra, hogy újabb, főleg amerikai nézetek szerint a zománcban életfolyamatok vannak. Ezek alapján próbálják a caries-problémát is megoldani. Majd a dentin- és a foggyökér képződést tárgyalja le. Végül a fogak előtörésének theoriáival foglalkozik Weski, Gottlieb, Landsberger alapján. Rehák. Prof. A Kantorowicz und Dr. G. Korkhaus (Bonn): Aetiologie der orthodontischen Anomalien. (Orthodontiai anomáliák aetiológiája.) Szerzők abba a titokzatos homályba akarnak fényt deríteni, amely az állcsontanomaliák keletkezését borítja. Hogy ezirányban kevésbé élénk munkásság lett kifejtve, azt szerzők tisztán morphológiai sajátságok túlságos hangsúlyozásában látják. Szerzők az okkluziós anomáliák okait belső vagy endogen- és külső vagy exogen-momentumokban látják. Az endogén-momentumok ismét lehetnek: 1. öröklöttek, 2. konstitutionálisak. Ad 1. Állcsontanomáliák öröklött volta mellett főleg amerikai szerzők foglalnak állást {Case, Baker, Pfaff, Siebenmann, Landsberger.) Kantorowicz óvatosságra int e téren és idézi a Habsburg- és Medici ház progeniájáról írott dolgozatát, amelyben arra a megállapításra jutott, hogy a progenia domináló öröklési faktor. Csak jóval e dolgozata megjelenése után volt alkalma egy Habsburg-házi koponyát látnia, amikor is azt a meglepő felfedezést tette, hogy nem Angle III. állott fenn, hanem a felső kismetszők hiánya és ezáltal a felső fogak beljebbállása okozta egy valódi progenia képét. Majd szerzők Kadner disharmonia-theoriájával foglalkoznak és visszautasítják az állcsontanomaliák keletkezésének Mendel törvényei alapján való magyarázatát. Kandner ugyanis körülbelül 200 családnál Pont-méréseket végzett és azok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyik szülő állcsontalkatának a másik szülő állcsontalkatával való kereszteződése hozná létre a legtöbb anomáliát olyképpen, hogy az egyik szülőtől a homloknyúlvánból keletkezett „Zwischenkiefer“ a másik szülőtől pedig a maxilla oldalsó részei és a mandibula öröklődnének. Disharmonikus részek találkozása hozná létre az egyes anomáliákat így például túl széles apai oldalsó maxilla részek és egy hegyes anyai Zwischenkiefer kerezteződése által prognathia, orthognath, kicsiny anyai Zwischenkiefer és széles apai maxillarészek és mandibula révén a progenia. Hogy melyik jellemző tulajdonság dominans és melyik recessiv az még vitás. Szerzők szerint a viszonyok nem állhatnak oly egyszerűen, a hogyan azt Kadner elképzeli. Már az a hypothezis, hogy a Zwischenkiefer egyrészt és a 3
